Tehát pontosítsunk és szögezzük le: az aranyra szükség van. A meglévő vagyonod biztonsága érdekében van szükség. Pont. Máris mondom, hogy miért.
Pro primo: soha nem arról beszéltünk – nem is fogunk, hogy elérkezett a Wall Street armageddonja, tessék eldobni minden pénzügyi befektetést, mert a rendszer pillanatokon belül összeomlik. Nem.
Amiről beszélünk, az nem más, mint e virtuális, hitel-kamat rendszerre épülő pénzügyi „kultúra” kockázata. Amiről beszélünk: hogy ezek a kockázatok nem a mi hibánkból, de a mi kárunkra jelennek meg a rendszerben. Amiről beszélünk, az nem más, mint hogy mindennek következtében (pénzügyileg) kiszolgáltatottakká válunk.

Pro secundo: mindig is arról beszéltünk – és fogunk is beszélni, hogy egy ésszerűen, mondhatnám: bölcsen felépített megtakarítási csomagnak része kell, hogy legyen a befektetési arany. Nem az az érdekes, hogy mennyi pénzt tudsz félretenni - persze, az is - , hanem, hogy amit félre tudsz tenni, azt okosan (bölcsen) tedd! Mert ezt a pénzt hosszútávra teszed félre. Nyugdíj, gyermekek, nem várt kiadások. Márpedig a mai világ pénzügyi rendszerében nem hogy a holnaputánt, de még a holnapot sem lehet előre látni! Tehát még egyszer: az aranyra szükséged van. A meglévő vagyonod biztonsága érdekében van szükséged.
Nap-nap után fellapozod az újságot, bekapcsolod a tévét, megnézed a hírcstornákat. Az egyik percben állítanak – a másikban cáfolnak. Minden igaz – és igaz mindennek az ellenkezője is. Ez most egy ilyen világ. Kapkodod a fejed, igyekszel okos lenni, miközben szép csendben elvesznek tőled valamit – úgy, hogy észre sem veszed. Valamit, amit úgy hívunk: önrendelkezési képesség. Ami „közgazdasági értelemben” azt jelenti: pénz.
Nézd: Európa ezt az önrendelkezési képességét ezekben a percekben veszíti el. Próbál utána nyúlni – azaz „közgazdaságilag” pénzt teremteni, de csak a rendszer kockázatát növeli – a mi kárunkra. Adóemelés, infláció. Mindegy, hogy hívom, egy ostor két vége. S tudod, hogy kin csattan?

Írek, görögök, olaszok – mindenki sorra kerül. Mindenki. S ki a hibás? A görög közalkalmazott, aki elhitte: a 17. havi bér az csak úgy jár? Vagy a „hatalmasok”, akik européer módon szemrebbenés nélkül hazudtak a költségvetésük adatairól Brüsszelben? Nem tudom. De azt tudom, hogy aki a „helyzetet nem veszi észre” – értsd: nem vonja le a következtetéseket, az lemarad, és biztosan hibázik. Márpedig most elég nagy helyzet van.
Pro tercio: persze, megnézed az arany árának grafikonját és most azt gondolod: ezelőtt három évvel kellett volna ezt megtennem. Igazad van. De ha nem akarsz hibázni, ha három év múlva nem akarod ugyanezt megállapítani, akkor lassan ideje elkezdeni aranytartalékot képezni. Most.
Grócz Attila
További információ >>
Képek:
digitalart / FreeDigitalPhotos.net
graur codrin / FreeDigitalPhotos.net



