Képzeljük el: sötét autók gördülnek egymás után, jól öltözött – és fizetett! – diplomatákat, politikusokat, bankárokat újságírók hada vesz körül, s a komoly hangulatot csak a tárgyalások közötti szünetekben felszolgált lazacos szendvics képes oldani némiképp. Mert a tét nagy. A tét kérem Európa bölcsője: Görögország. Vagy mégsem?
Mégsem, mert a görögök sorsa önmagában már teljesen érdektelen az európai döntéshozók számára. Ma már ott tartunk, hogy lassan 18 hónapja mindenki tudja: Görögország menthetetlen, hogy előbb vagy utóbb de be kell jelenteni a fizetésképtelenséget. De erre most még nem a görögök miatt nem kerülhet még sor. Miért? Mert félő: a politikusok és pénzügyérek által kreált probléma lényegesen nagyobb, mint a képesség ezek megoldására. Ez van.
Ha hajlamosak vagyunk elhinni, hogy a lazacos szendvics mellett a „közös ügy” megoldásán dolgoznak, akkor nincs jó hírem: még mindig a barlang falát bámuljuk. De nyugalom, van ettől rosszabb hírem is.

Aki időt nyer, életet nyer – mondják. Mivel megoldás nincs, így Brüsszelben is az időhúzás marad az egyetlen taktika. Tudjuk, hogy miért? Mert így egyre több lejáró görög állampapír kerül ki a bankok portfoliójából, amit az EFSF-el (European Financial Stability Facility), vagyis azon keresztül végső soron a nemzeti kormányokkal finanszíroztatnak újra, így a veszteség nem a bankoknál, hanem a nemzetállamok költségvetésében fog ténylegesen megjelenni. Azaz: a mi zsebünkben.
Tehát, ha komfortérzetünkkel szakítva hajlandóak vagyunk végre 180 fokot fordítani a szemléletünkön, akkor a barlang falán tükröződő káprázat helyett a valóságban a következőt látjuk:
- vezető(?) pénzügyi és politikai hatalmi érdekek a jelentős profit érdekében – az évek óta alacsony német és francia állampapírhozamok miatt – tőkéjük jelentős részét magasabb kamatozású görög, portugál, spanyol államkötvényekbe fektették. OK. Szívük joga.
- majd amikor kiderült, hogy az Európai Unió (sic!) országainak kockázati szintje közel sem azonos, és a rendszer recsegve épp összedőlni készül, akkor ennek megmentését, tehát a veszteségek elkerülését a mi pénztárcánk, anyagi biztonságunk terhére akarják megoldani. A lazacos szendvics mellett.
Nézzük, hogy hogyan?
Az EFSF egy 440Mrd euróval felállított garanciaalap, amit 2010 júniusában hoztak létre Brüsszelben. Ezt a pénzt a tagállamok lapátolták össze, a németek közel 120, a franciák 90Mrd, de pl. az írek is közel 7 milliárd eurót tettek a „közös” kalapba. Ne tévedjünk: ez a pénz nem szociális ellátásokra, nyugdíjemelésre, vagy iskola- és kórházépítésre lett fordítva… Ezt a 440 milliárdot most 2011. október 18.-án - tehát alig egy év elteltével! - 2.000 milliárd euróra emelték. Csak három kérdés. Egy: 14 hónap alatt 4,5 - szeresére nőtt a baj? Kettő: honnan van ez az irdatlan mennyiségű pénz? Mert mi a játéknyomdát már az oviban letettük… Három: bizonyos köröknek miért is nyilvánvaló, hogy elhibázott politikai/pénzügyi döntéseik árát elvonásokon, adóemeléseken és az infláción keresztül mi fizetjük meg?
Mondjam érthetőbben? Tessék: a rossz görög állampapírokat saját haszon érdekében megvásárló bankok helyett közpénzből akarják kifizetni a keletkezett veszteséget. Hát erről folyik jól nevelt, elegáns diskurzus a lazacos szendvics mellett…

Hölgyeim és Uraim! Meddig bámuljuk a barlang falát? A káprázatot? Másként kérdezve: meddig hiszünk ezeknek az embereknek?
Tudják, amikor Platón, miután tanítványainak elmesélte barlanghasonlatát, egy késő nyári délután Arisztotelésszel az oldalán kilépett az Akadémia kapuján, beült a szemközt lévő kocsmába meginni egy kupa zamatos szürakuzai vörösbort, bizonyosan nem gondolta, hogy ez lesz… És az erszényéből fizetségként szépen csillogó arany drachmát tett az asztalra…
És tudják azt is, hogy ma, a görög aranytartalékból minden görög polgárnak – csecsemőtől az aggastyánig – fejenként 10 gramm arany jutna? És azt is tudják, hogy pl. a németek esetében – tehát mondjuk egy egyszerű német vízvezeték-szerelőnél – ez a szám több, mint 40 gramm?
És Önnek? Önnek mennyi? Mert ez a való világ.
Grócz Attila
További információ >>
Képek:
thephotoholic / FreeDigitalPhotos.net
Stuart Miles / FreeDigitalPhotos.net



