Történt, hogy a fizikai arany egyik legnagyobb piacán, a Chichago Merkantil Exchange-n a pénteki zárást követően 21% -kal megemelték az aranypozíciók letétigényét. Igen, jól látjuk: nem 2-3, esetleg 5, hanem 21%-kal. Mit is jelent ez? Szakzsargonnal élve gyilkosságot. Azt, hogy mindazokat a befektetőket, akik ezt a drasztikusan megemelt letéti követelményt nem tudták finanszírozni – nem tudtak több pénzt betolni a pozíciók mögé - kivéreztették, azaz a pozícióik zárására kényszerítették őket. Aki kicsit is látja a pénzpiacok valós működését, az pontosan tudja, hogy ennek milyen következményei vannak az árfolyam tekintetében. Igen: ilyenkor az árfolyam esik. Nem is esik: zuhan.

Na most: ne lássunk ott szélmalmot, ahol valami más van. Tehát egy percig se gondoljuk, hogy a letétemelés gondolata a CME kockázatkezelési részlegének vezetője fejében pizsamában, a csütörtök reggeli kávé közben jutott eszébe. Mert ugye egy ilyen lépésnek a bejelentésig komoly operációja, hivatali útja van. Számos kézen átmegy, előkészítés, kockázati elemzés, döntéshozatal, határozat, stb., arról nem is beszélve, hogy az instrukció valahonnan megérkezik: „Megmondtam, ezt kell csinálni.”
Arról most ne is beszéljünk, hogy hol vannak a bennfentes információval való esetleges visszaélés határai. Hogy biztosak lehetünk abban: senki, aki ebben a döntéshozatalban részt vett, és pontosan tudta, milyen hatása lesz az árfolyamra, ismétlem: senki nem vette fel pénteken a megfelelő pozíciókat, hogy hétfőn reggel páholyból nézze a mások kivéreztetésével keresett vagyonának gyarapodását…
Ettől sokkal érdekesebb a következő idézet: „That it’s not his job to fix the problem or worry about the consequences for ordinary people. His job is to make money.” - azaz: Nem az ő feladata, hogy megoldja a problémát és aggódjon a hétköznapi embereket érintő következmények miatt. Az ő feladata, hogy pénzt csináljon.” Az idézett kijelentés Timothy Geithner-ről az USA pénzügyminiszteréről hangzott el a CNBC-n. Mindezek tükrében elmondom, mi az amit én – Don Quijote-hoz hasonlóan - a szélmalom helyett látok.
- A világ pénzügyi rendszere Amerikában éppúgy, mint Európában, az összeomlás felé rohan, és nem látszik az a szándék, ami ezt a száguldást megállítaná. A dollár és Európa közös fizetőeszköze gyakorlatilag halott.
- Rengeteg állam és nagybefektető rendelkezik komoly dollártartalékokkal és eurókötvényekkel. Túl sokan, ráadásul egyszerre akarnak megszabadulni devizájuktól ahhoz, hogy az arany ára alacsony maradjon. Egy ilyen szituáció, amikor is rendkívül kifinomult módszerekkel képesek elérni egy instrumentum – jelen esetben az arany – árfolyamesését, tökéletes alkalom arra, hogy elértéktelenedő pénzükért olcsón jussanak hozzá a kiszemelt termékhez. Nézzük meg a statisztikákat: majdnem az összes jegybank nettó vevő pozíciót vett fel a fizikai aranypiacon az elmúlt években. A finomítók 24 órában dolgoznak, és így is a sorbanállás van a fizikai aranypiacon.

Tehát nincs jó hírem mindazok számára, akik kezüket dörzsölve mondogatják: lám-lám, kidurrant az aranylufi. Nem. A lufi nem durrant ki, mert nincs. Akik ezt gondolják, azok a szélmalmot látják, és nem értik: kik azok az őrültek, akik ezen az áron is vásárolnak és vásárolnak. Igen: az aranyat folyamatosan veszik, és venni fogják. Legalábbis azok, akik nem hiszik hülyének Don Quijoté-t. Mert a mostani korrekciónak semmi köze a látszathoz. A valósághoz viszont annál több, és a valóság az, hogy a fenti módszereket az arany- és ezüstkartell valamint az a pénzügyi lobby, mely ezekben az időkben a vagyonát transzferálja rendszeresen alkalmazza.
Grócz Attila
Képek:
Arvind Balaraman / FreeDigitalPhotos.net
worradmu / FreeDigitalPhotos.net



