De ha már folyik a pénz, miért nem felénk folyik, miért tőlünk? Ennek a paradoxonnak a megválaszolása megérne egy Nobel-díjat. (Hasonlóan, mint egy másik neves pénz-paradoxonnak: Ha van pénzem, van nőm, ha van nőm, nincs pénzem. Most akkor van pénzem vagy nincs?) Ha nem teszünk semmit, az entrópia törvénye miatt a pénz elfolyik tőlünk, és magától soha nem folyik vissza. Éppen úgy, ahogyan a patak vize lecsordogál a hegyoldali forrásból a völgyben kanyargó folyóba. Ahhoz, hogy visszapumpáljuk, már egy jó adag szakértelem kell.

Azt gyanítom, hogy a pénz, mint minden folyadék, szereti a társaságot, magától csak oda folyik, ahol már van belőle. Ha azt szeretnénk, hogy ne folyjon el tőlünk, ahhoz kell egy kis odafigyelés. Ha pedig arra vágyunk, hogy felénk folyjon a pénz, ahhoz már tudás is kell. A pénz nem egy hiszékeny valami, hogy első szóra elhiggye, nálunk jól fogja érezni magát.
A főleg amerikaiak által művelt modern gazdaságtanban a pénz folyásával egy külön tudományág foglalkozik: a cash flow analízis. Ma már minden valamit jelentő magyar vállalkozás a törvény által előírt módon az éves pénzügyi beszámoló keretén belül köteles cash flow elemzést is készíteni. Csak a szegény polgárokat tartják tudatlanságban: ugyan ki hallott már a pénz áramlásának szabályairól a családi költségvetésben?
Az állami pénzverde mostanság csak akkor üzemel, ha az elkopott pénzt kell felcserélni újra. A kormány, a multik, a bankok viszont nagyon szeretik a pénzt. Ezért elégedettek, ha a pénz szinte észrevehetetlenül folyamatosan csorog a polgárok zsebéből az ő kasszájukba. És mindig az a példa-állampolgár, aki jóval többet fizet az államkasszába, mint amennyit köteles lenne.

Rejtély előttem, miért fizetnek az emberek gondolkodás nélkül 100 ezreket a kötelező adókon felül, ahelyett, hogy ezt a pénzt magukra vagy családjukra költenék. Az állam egyébként is rossz, pazarló, eladósodásra is hajlamos gazda, csak annyit szabad rábízni, amennyit feltétlenül muszáj. Mert utána már hiába futunk a pénzünk után, az állam semmit sem ad vissza: sajnáljuk, de már elköltöttük, mondják. Ha nemes céllal a rászorulókon szeretnénk segíteni, akkor pedig inkább adjunk pénzt közvetlenül a karitatív szervezeteknek.
"Add meg a császárnak, ami a császáré, Istennek pedig, ami az Istené" - tanítottak bennünket. Ma már hozzá kell tennünk: tanuld meg magadat is kifizetni, neked is jár abból, amit megkerestél. Mennyi jár neked? Hogyan fizesd ki magad? Erről olvashatnak a folytatásban.
Bunyik Zoltán
pénzügyi szakértő
www.befektetesi-tanacsado.com
Kép: www.morguefile.com



