Zeng minden média a nyugdíjhelyzetről, ami nem most lett téma, hanem már évekkel ezelőtt.
A nyugdíjrendszer minden országban meglehetősen kényes kérdés, ami minden változással tovább borzolja a kedélyeket. Hogy igazán mi az, ami jó és mindenki számára megnyugtató lenne? Nos, erre a választ még a szakemberek is keresik.
Különböző országokban különböző modellek vannak, az adott nemzet sajátosságainak megfelelően.
Nézzük, mi volt, van nálunk?
Hosszú évtizedeken keresztül éltünk az úgynevezett felosztó-kirovó rendszerben, ami a befolyt bevételekre épített és azttt osztotta szét a nyugdíjasok köz.
Az eltartók és az eltartottak arányának megváltozása késztette a szakembereket a három pilléres rendszer bevezetésére 1996-97-ben. Ennek a három pillérnek volt az egyik eleme a magánynyugdíjpénztár.

Sok-sok év után kaptunk csak képet arról, hogyan alakulnak a befizetéseink. Az más kérdés, hogy ezek a tételek mennyire lettek volna képesek fedezni az öregkori megélhetésünket a másik két pillér nélkül. Az öngondoskodás már itt is, és azóta is komoly alapja a három pillérnek.
Nézzük a jelenlegi kérdést a számok tükrében: menjek vagy maradjak?
Az interneten szerzett adatokból kiderült, hogy 3 millió magánnyugdíjpénztári tag volt eddig.
A nyugdíjpénztárak úgy kalkuláltak, ha a 10%-a marad, akkor fenntarthatóak lehetnek a pénztárak.
A 2011.01.24-i állás szerint 25-26 ezren tették le a voksukat a maradás mellett.
Tények
- ha valaki visszalép az állami rendszerbe, az számíthat öregségi nyugdíj járadékra
- ha valaki marad a magánnyugdíjpénztárban, az csak a saját számláján lévő összegre támaszkodhat.
Ha kártyáznék, akkor mondhatnám azt is, hogy ez az, amikor a 19-re lapot húzunk!
Akár még be is jöhet, de sajnos nem láttuk a lapjárást.
Matekozzunk egy kicsit. A 3.000.000 magánnyugdíjpénztár tag 10%-a az 300.000 főt jelentene. Miért fontos ez?

Csak a költségeket nézzük: fenntartási, üzemeltetési, befektetési, stb. ez a fenti pénztárban maradt létszám a költséget, kérdés hogy hogyan fogja kitermelni, hiszen az egy főre jutó költség így jelentésen megnövekedhet a múlthoz képest, hiszen jóval kevesebb embernek kell eltartania a pénztárt.
Nagyon fontos leszögezni, hogy ingyen sajt csak az egérfogóban van, tehát a nyugdíjpénztáraknak is meg van a maga költsége és ezeket a költségeket a pénztártagoktól vonják le.
Ezek után kell a döntésünket meghozni.
Egy biztos, az öngondoskodás elkezdése, illetve folytatása már nem kérdés. Gondolkodjunk el azon is, milyen egyéb lehetőségeink vannak erre!
Tollonics Éva
pénzügyi tanácsadó
Képek:
piqs.de: Knipsermann - Eurostapel!
piqs.de: Knipsermann - Kollekte!



