Talán lenne némi esélyem, hogyha a felsőoktatásra való felkészítés mellett valami gyakorlatit is tanulhattam volna. Életképtelen lennék, akár egy csecsemő?
Modern sztárok
Péter 8 éves. Lelkes, okos kisfiú, aki nagyon büszke képességeire. „Különleges vagyok, én kristálygyerek vagyok, tudod. Spirituális gyógyító leszek” - mondja határozottan. Bence még 6 esztendős sincs, abbahagyja a játékot, felemelkedik. Néz, amolyan felnőttesen, csukott szájjal, kíváncsi tekintettel, de láthatóan fogalma sincs, miről beszélgetünk Péterrel. „Én bankos leszek!” – szól közbe élesen. „Bemegyek a dolgozóba…” – ordít, és már szalad is a játék aktatáskáért.
Csak alkalmanként vigyázok rájuk, én csak „anya barátnője” vagyok, nincs jogom megmondani neki, hogy mennyire nem helyeslem a tervét, az alig megfogalmazott álmait, és mennyivel boldogabb lennék, ha inkább valami kézzelfogható hivatással próbálná a betevőt megkeresni.
Én már tudom, ő még csak az ösztönök szintjén éli, hogy míg ügyvédekből túlkínálat van, addig a jó bádogos hiányszakma, utóbbival foglalkozni, azonban 10-ből 9 fiatalnak derogál majd.

A harmadik szektor bűvöletében
A fiúkkal beszélgetve rádöbbenek, a gyerekek többsége csak a szolgáltatási szektort ismeri. Persze, én sem értek máshoz, képtelen vagyok élelmet termelni, szántani, vetni, házat építeni vagy szőni. Nagyanyáim még értettek hozzá, de mivel egy nagyvárosban nőttem fel és élek, soha nem volt módom eltanulni az ilyesmit, merthogy sohasem volt rá szükség.
Amikor a környezet védelméről és a fenntartható gazdálkodásról esik szó, megsajdul a szívem, azt hiszem, többre értékelném magam, ha valami igazán kézzelfogható tennivalóhoz is értenék. Ez az énkép görbe tükör?
„Én is bankos leszek.” – kontrázza Péter – „Én nagyon sok pénzt fogok keresni!” Aztán a szó lassan elhal a billió-trillió licitek között.
Péter érti a rendszert. A munka pénz. Unalmas időtöltés, amiért fizetnek. A hivatás szentsége pedig lemosható, merthogy a hivatás nem több mint hosszasan egy bizonyos állásban maradni. Az életpálya legfeljebb jól irányzott tervek sora.
Ma ezen az életpályán mindenhez kell érteni, egy valamit igazán jól végezni pusztán annyit jelent, hogy szürke, unalmas, korlátolt személyiség vagy, aki soha nem élt igazán. Legyél univerzális, sokszínű, add el magad! Ez a siker kulcsa.
Minden út a metropolisba vezet
Otthon azt hallottam, hogy a város mindig a vidéken függ. Apám halkan hozzátette, erre csak háborúk idején szoktak ráeszmélni. Városi voltam, ő is ott nőtt fel, de valahogy még egy másik rendszerben.
Nehezen nyernék a kalászból lisztet, s nehezen nyerném meg a földet szép szóval, hogy adjon nekem kalászt. Az irányítás mégis a városi ember kezében van, odaköt a közigazgatás, az oktatás, a kereskedelem. Míg a város duzzad, a vidék szótlanul apad, a növekvő munkanélküliség, tragikus álláshiányba fullad. A tanács triviális: Költözzön a városba, keressen magának egy „jól fizető szakmát”.
Ékes magyarra fordítva ez annyit tesz: próbálja meg túlélni ezt az évet, vegetáljon.
Amihez nincs kedvem, ami rosszul fizet, és amit lenézek
A szolgáltató szektor az elmúlt 20 évben mintegy ötszörösére nőtte ki magát. Fejlettsége és sokszínűsége egy ország minőségjelzője lehet, noha egy állam gazdagságát a második, ipari szektor mutatja meg leginkább. Mégis, hajlamosak vagyunk elfeledkezni, hogy mi, akik szolgáltatásokat adunk és veszünk, mi, akik nagyszerű gépezeteket irányítunk, táplálékkal működünk. A mezőgazdaság valós szerepe köddé vált.
A gyermeket, ha a jövőjéről kérdezzük, könnyedén azt felelheti, szívesen állna színésznek, énekesnek, lenne állatorvos vagy ügyvéd, de ritkán hallani, hogy a földművelés érdekelné, tenyésztőnek, kovácsnak, vagy varrónőnek tanulna.
Fodrász, régész, műkörmös, író, pincér, reklámszakember. A kőműves bunkó, az asztalos lopós, a mentős talán lenyúl, aki pedig takarító, talán nem is ember... Az életrajzodba később ne írd bele, ezt javasolják még egy munkaügyi központban is a személyes profil alakítása típusú tanácsadáson, csak akkor jöhet az ilyen sötét folt szóba, ha hasonló területen helyezkednél el, mert előmeneteledhez aligha mutat jól. Ilyesmivel foglalkozni mindig csak a B-terv. Másfelől, ha kellően hangzatos – tök mindegy, hogy mit képviselsz - már jobban mutat az életrajzodban. Hogy valójában mi van mögötte, vagy mit termelsz ki vele valós szinten, mennyi a munkád kézzelfogható értéke, hangtalan kérdés csupán.
Ami jól mutat az életrajzodban, az bizonyosan testesebb jövedelmet is termel.
Ha bekapcsoljuk a pénzügyi barométert és megnézzük az éves átlagbéreket, két dolog igazán szembetűnő. Az egyik, hogy a papíron lefektetett értéket a legtöbb esetben nem éri el a fizetésed, a másik, hogy a munka kézzelfoghatóságának megítélése finoman szólva is sántít. Míg egy légkondicionált irodában ülő diplomás bére akár a nettó 300.000-500.000 Ft-ot is elérheti havi szinten, addig egy a napon izzadó legfeljebb, ha 70.000 Ft-ot keres.

Munka, amiket nem vállalsz, csak ráfanyalodsz
Éva 3 gyermekes, diplomás családanya, takarítónő, gyermekeit azonban egyedül neveli. Az, hogy takarít az egyetlen megélhetési forrása. Később, egy-egy komolyabb állásinterjú előtt választhat, meghagyja ezt az információt életrajzában, vagy teljesen üresen hagyja ezeket az éveket, mintha munkanélküliként tengődött volna. Nincsenek illúziói. Tudja, hogy így vagy úgy, de mindenképpen rákérdeznek az interjúkon a részletekre. Vagy tétlenségét firtatják, vagy arról faggatják, képes lenne-e megbirkózni egy középvezetői feladatkörrel azok után, hogy az utóbbi években mindössze fizikai munkát végzett. A munkája véletlenül sem az élethelyzetét, a nehézségeit minősíti, hanem értelmi képességeire enged következtetni. Az állást szinte bizonyos, hogy valaki más kapja.
Ági betanított gyári munkás. Gyermekekről még nem kell gondoskodnia, noha már 32 éves és éppen ezért az anyaságról álmodozik. Egyre nehezebben bírja az éjszakai műszakokat és a hétvégi munkarendet. Kimerülve és betegen 11 év munka után kilép a cégtől. Számtalan helyre pályázik, de a legtöbbről vissza sem hívják. „Fiktív munkák” – ismételgeti, szerinte ugyanis a legtöbb álláshirdetés nem valós.
Ha valahol mégis meghallgatják, az kivétel nélkül könnyű fizikai munkát jelentene. Amikor már hetedik hónapja próbálkozik, ismét felkeresik a gyárból. Hátha visszajönne. Béremelést nem tudnak adni, képzés nincs, de ha a gyárban kezdtél, a gyárban is végzed – vigasztalják.
Persze hallhatunk feltörő sztárokról, a semmiből, a nulláról induló milliomosokról, ezeket az emberek viszont tökéletesen hidegen hagyja mindenféle sikertörténet. Az újságok címlapjára csak a kuriózumok kerülnek, tízezerből egy képes felkapaszkodni. Áginak ez nem egy sztori, ez a valóság, ez az élete. Ha beskatulyáznak, leírnak, nincs többé kiút. A munkád meghatároz, ez az, ami a tartást adja, ez az, ami alapján a legkönnyebben megítélnek. Ez a szereped a világban, és ez lesz az értéked. Te legfeljebb a közeli bisztróba jársz. A sarki étterem „proli” hely, ami nívós, az biztosan drága, vagy legalább puccos. Az érték hamis, az, hogy ez alapján ítélnek, mégis igaz.
Átalakuló világ - átalakult értékek?
Ma 10 gyermekből 1 tudja, hogy a sztárszakmákon túl milyen hivatások léteznek. 100 gyermekből 1 érdeklődik az első, illetve a második szektorban való tevékenységek iránt, és talán 1000-ből, ha egy olyan akad, aki valóban szántóföldi termesztéssel, ipari tevékenységgel, előállítással foglalkozik majd.
Vidéken megszokott dolog a konyhakert művelése és néhány háztáji állat tartása. A falvak elnéptelenedésével, a lakosok elvándorlásával viszont egyre kevesebb a vidéken élő személy, aki részt vesz a termelésben. Az önfenntartás képessége helyett az igény és a bolti választék bővül. A gyerekek a nagyobb városokba járnak iskolába, a felsőbb évfolyamokat sokan már kollégiumban töltik, és ha tehetik, keresőképes felnőttként a városban próbálnak szerencsét.
Számukra a munka fogalma, a kényelmi szektorban, a szolgáltatási szférában kezdődik.
A diszkrimináció csírája: a gőg és a büszkeség
Melinda kertész. Egy olyan ökofaluban él évek óta, amely egy másfajta társadalmi szemlélet szerint működik. Életmodellje a társadalmi rétegződés helyett, a legapróbb részletekig történő egymásrautaltságot hangsúlyozza. Minden tevékenységforma együtt adja ki a nagy, egységes egészt, a faluközösség életét. Fontos a dolgosság, a figyelem, a megbeszéltek követése, de ismeretlen az a szakmai gőg, ami a sárba döngöli a kétkezi munkát végzőket.
Melinda elégedett életvitelével, eddigi sikereivel, és boldog, hiszen elismerik. Közte, és az irodai munkát ellátók között nincs semmi különbség, mindenki a legjobb tudása szerint hajtja végre feladatait. Összedobják – jellemzi a működés elvét, s a versengés helyett az összetartás érzését hallom ki szavaiból.
A kulcs itt az emberek megbecsülése, a büszkeség levetkőzése. Ha derogál utat aszfaltozni, akkor te maradtál alul másokkal szemben. Az ítéleteid a saját egódból fakadnak.

Feleszmélve
Ha van pénzed tanulni, talán kitanulsz egy keresett szakmát, s talán megszerzed a hőn áhított diplomát. S ha elég gógyi nélkül futottál neki ennek a nemes ösvénynek, talán a büszkeség is elönt önnön sikereidet látva. Talán többnek érzed majd magad annál az embernél, aki az iskolapadból korán kiszakadva ugyanazt a foglalkozást végzi immáron 25 éve. Talán egyszer majd kissé magadba is szállsz, és felismered, a sorsod nem kiváltság, hanem jószerencse, s nem jogosít fel téged a többi emberrel szemben az égvilágon semmire.
Ha erre rádöbbensz, talán egy napon úgy határozol, gyermekedet már egy más látásmód szerint neveled, s a megfoghatatlan álmodozásaiban arra kéred őt, mondja meg, mit kíván valóban letenni az asztalra. Végül pedig olyan iskolába iratod, ahol az etikai megfontolásokat, és a kétkezi ügyesség szeretetét valós, szellemi értékként kezelik és oktatják majd.
Talán akkor Te is több jelentéssel, több mondanivalóval felruházva regéled el e mesét a kisdednek:
„Tűzoltó leszel, s katona! Vadakat terelő juhász!”
Fodor Kata
(piqs.de - kstudi: Sonnenuntergang; Karachi: Pakistan; sumba: Strassenverkauferin; chinese: Alte Werkstatt)



