A gazdasági recesszió sok család esetében megkövetelte, hogy a nők is munkába álljanak. Ez jelentős változásokat hozott a családok életében és a nőkkel kapcsolatos sztereotip szerepek elleni küzdelemben egyaránt. A nők kiléptek a háziasszonyi lét zárt világából és élvezték, hogy a háztartáson és a gyermeknevelésen kívüli életben is kamatoztathatják képességeiket.

A női szerepek ma is zajló változásának döntő többsége az előző század utolsó 25-30 évében kezdődött. Tanulságos az összehasonlítás az USA és hazánk között, mert egészen más modell alapján ment végbe az a változás, melynek során a hagyományos patriarchális családmodell az önállósodott, aktívan dolgozó nők révén minőségi változáson ment át.

Egy 1962-es Egyesült Államok-beli Gallup felmérés szerint a nők többsége messzemenően elégedett háziasszonyi szerepével, de valós attitűdjéről  árulkodik, hogy a lányának mégis magasabb iskolázottságot és minél későbbi házasságot kívánt.

1975-ig a férjezett amerikai nőknek nem lehetett saját néven bankkártyájuk, még akkor sem ha teljes munkaidőben dolgoztak.

Az 1970-es évek recessziója sok család esetében megkövetelte, hogy a nők is munkába álljanak. Ez jelentős változásokat hozott a családok életében és a nőkkel kapcsolatos sztereotip szerepek elleni küzdelemben egyaránt. A nők kiléptek a háziasszonyi lét zárt világából és élvezték, hogy a háztartáson és a gyermeknevelésen kívüli életben is kamatoztathatják képességeiket. Olyannyira, hogy a 70-es évek végére a munkába állt nők háromnegyede nyilatkozott úgy, hogy akkor is folytatni kívánja a munkát, ha a család anyagi helyzetének javulása ezt nem is feltétlenül tenné indokolttá. Az 1980-as évekre a nők az egykori háziasszony szerepkörből kilépve egyre kevésbé  igyekeztek megfelelni a 15-20 évvel azelőttről öröklött elvárásoknak, és egyre kevésbé voltak elégedettek a férfiak által a házasságban rájuk kényszerített, vagy tőlük elvárt szerepekkel.

Ez a változás aztán a válások növekvő számában is megmutatkozott. A fiatalabb korosztály körében ezzel egyidejűleg egyre feljebb és feljebb tolódott az az életkor, amikor házasságra adták fejüket.

A munkába állt nők esetében komoly fizikai többletterhelést jelentett a napi munka után a családban tradicionálisan rájuk háruló „második műszakban”  való megfelelés, háziasszonyként és anyaként. Kutatások szerint azonban a munkába állt nők kevesebb pszichés problémával küzdöttek, mint a háztartásbeliek, vagyis a kettős szerep egyfajta pufferként volt képes működni, amelynek során az egyik szerepben jelentkező feszültség levezetésére remekül alkalmas volt a másik szerepben megélt sikerélmény, és viszont.


Hazánkban a háború  utáni évtizedek szocialista alapokon nyugvó emancipációs intézkedései messze megelőzték korukat nyugat-európai régióhoz való összehasonlításban. Természetesen nem az emancipáció volt az elsődleges cél, hanem a nők minél nagyobb arányú bevonása a termelésbe és az aktív munkavégzésbe, illetve az politizálás bizonyos szintjére. Csodák persze nincsenek, a magyar nők részvétele akár a politikai, akár a vállalati szintű hatalomban sohasem volt ugyanolyan mértékű, mint a férfiaké, és ezen belül is elsősorban a kisebb presztízsű és alacsonyabb szintű beosztásokra korlátozódott. Elvétve voltak azért nők a nagyvállalati első emberek között is (EGYT, Taurus).

A női emancipáció  sikerét a gyermekekkel és anyákkal kapcsolatos szociálpolitika (az ingyenes bölcsődék és óvodák, napközis iskolák, az étkezések támogatása), valamint a bérekre és a foglalkoztatásra vonatkozó jogszabályok biztosították.

Fentiek révén számos tradicionális feladat lekerült a nők válláról, így szélesebb rétegek számára lehetővé vált, hogy tovább tanuljanak, majd magasabb beosztású, nagyobb presztízsű munkákra pályázzanak a munkaerőpiacon. 

A XX. század utolsó  harmadában, Európában és a tengerentúlon is fontos változás  állt be. Az egyre iskolázottabb és műveltebb nők visszataláltak ahhoz az elfojtott Amazon archetípusukhoz, amelyet az előző  évszázadokban eredményesen elhallgatott és tiltott mind az egyház, mind a társadalom. Bátran felvállalták a másságot, a tradíciókkal való szakítást és kezdetben maroknyi, de dinamikusan növekvő mozgalomként és érdekképviseletként el tudják fogadtatni és ki tudják bontakoztatni az ilyen szinten teljesebben kifejezett nőiességet mind a magánélet, mind a munka terén.

Az emancipációs folyamat leglényegesebb motívuma, hogy a nők kiléptek a háttérszerepből  és egyre inkább kiteljesítették a női archetípus minden elemét a maga teljes díszében.

„Minden sikeres férfi mögött áll egy nő” Fenti állítás fordítottja korántsem igaz.

A felsővezetőként dolgozó nők, a velük megegyező  beosztású férfiakkal ellentétben leginkább egyedülállóak.

Egyre inkább jellemző  az a tendencia, hogy minden sikeres nő mögött áll egy másik nő, lehet anya, bébiszitter, házvezetőnő, nagymama, vagy barátnő.

Érdekes adalék a fentiekhez, hogy habár az iskolázottság szempontjából már nincs komolyabb különbség férfiak és nők között, és az Amazon típusú nőket elsősorban a versenyszféra kihívásai vonzzák, ahol a középvezetői szint elérésével kezdi éreztetni hatását az üvegplafon. Egyéb területeken, például a tudományos életben, ez egészségügyben, vagy a felsőoktatásban nagyobb szakadék érezhető a nők és férfiak által betöltött munkakörök, maximálisan elért pozíciók, és szakmai elismeréseik tekintetében.

Az egészségügyben, tradicionálisan a „puhább orvosi”  szakterületeken vannak messze túlreprezentálva a nők (például bőrgyógyász, szemész, fogorvos, labor, röntgen). A gyógytornászok és a fizikoterápiában dolgozók  és persze a „kiszolgáló”  ápolói munkakör szinte kizárólag női területek.

A Magyar Tudományos Akadémia aktuális honlapja szerint 267 rendes tagjukból mindössze 9 a nő, ez kevesebb, mint 3,5%-os részarányt képvisel.


Nagyon fontos változás  állt be az utóbbi évtizedekben: a női szerepvállalás a sztereotipikusan férfiasnak tekintett szerepekre is kiterjedt, addig a férfiak részvétele a hagyományosan nőies szerepkörökben igen ritka. A férfias szerepkörök megmaradnak a férfiaknak, de mind több nő lesz aktív részese, vagy kizárólagos teherviselője a család fenntartásnak gazdaságilag, mivel a hagyományos patriarchális családmodell is változik: a férfi és a nő egyaránt dolgoznak, egyre több nő vállal társ nélkül is gyereket, vagy válik egyedülállóvá, és anyagilag függetlenné.



Hogyan hatnak mindezen változások a férfiakra?

Tanácstalanul és zavartan figyelték és figyelik máig a nők szereprepertoárjának ilyetén bővülését, hiszen évszázadokon keresztül azok a mémek élték csak túl, amelyek a nőket az általuk meghatározott és elvárt kép alapján láttatták. Mivel a férfiakra kevésbé jellemző a rugalmas integráció és befogadás képessége, csak lassabban képesek követni a bekövetkezett változásokat. Igyekeznek hát minden lehetséges eszközzel fenntartani a számukra jóval kedvezőbb évszázados patriarchális status quo-t.

Mivel a női Amazon-karakter az egyébként harcos és versengő karakterű férfinak sok esetben – ha fizikailag nem is, de szakmailag mindenképpen - közvetlen vetélytársat is jelent, a rendelkezésükre álló eszközökkel hajlamosak vissza-visszanyomni a tradicionális női szerepekbe azokat az emancipált nőket, akik abból már valójában régen kinőttek. Aki pedig pozíciója, presztízse miatt nem nyomható vissza az „elvárt” szerepbe, automatikusan bekerül a versenytárs kategóriába. 

Ugyanígy gyakori, hogy egy-egy állásra ki nem mondott és le nem írt formában, de kifejezetten férfit keresnek és egy nőnek általában nem is nyílik módja bizonyítani szakmai rátermettségét, mert elbukik a gondosan kialakított előminősítések valamelyikén. Mindmáig elsősorban a kiszolgáló funkciók vezetői között elfogadottabbak a nők HR, PR, pénzügy, stb.

Rangosabb multinacionális cégeknél pedig (szintén sorszámmal azonosított) tesztek kitöltésével kezdenek, majd egy válogató panel hallgatja meg külön-külön a jelentkezőt, a panel tagjai férfiak és nők vegyesen, és közösen hoznak döntést a meghallgatások után. 

Eközben persze - némiképp groteszk módon - megmaradtak az udvariassági formulák és rituálék, amelyek korábban a maguk álszent és felszínes módján „biztosították a nőknek a szükséges tiszteletet”, de ezekből az emancipált nők, - elsősorban munkaszituációban - egyre kevésbé kérnek, sőt nemegyszer kifejezetten sértő számukra az ezúton történő  diszkrimináció, mely rituálék voltaképpen a hagyományos szerepeket kényszeríti rájuk.

Amerikába került egykori kollégámra több alkalommal kifejezetten sértett arccal néztek azok a nők, akiket a cégnél az ajtónál előre engedett. Aztán egy kötetlenebb beszélgetés során szóvá tette a dolgot, ahol közölték, hogy az ilyen jellegű udvariasságból nem kérnek. A nemi hovatartozásnak nincs szerepe céges körben, itt kizárólag a szakmai kvalitások számítanak és legyen szíves ezt a jövőben mindenkor szem előtt tartani.

A brit Nemzeti Statisztikai Hivatal szerint Nagy Britanniában 50 százalékkal nagyobb arányban maradnak gyermek nélkül a diplomás nők, mint alacsonyabb iskolai végzettségű társaik.

Németországban a diplomás nők 30%-a gyermektelen. 

A női emancipáció  elfogadásában és elfogadtatásában igen fontos szereppel bír a média is. Európában az elmúlt század utolsó negyedére tehető  az az átalakulási folyamat, amely során a sztereotip tradicionális nőkép mellett kezdetben csodabogárként feltüntetett, érdekeit képviselő, harcos nő ábrázolásából lassanként eljutottunk a bátor női szerep- és felelősségvállalás példaértékű  bemutatásáig és a női karakterek, karrier, érvényesülés, és aktuális problémák hiteles és teljes értékű ábrázolásáig.

Nagyszüleink és szüleink férfidominanciára épülő családmodellje tehát –  elsősorban a városi, értelmiségi családokban – drámai gyorsasággal megdőlni látszik. A nők, magasabb képzettségük, önálló  munkájuk, anyagi függetlenségük révén kitörtek a hagyományos szerepekből, önérvényesítő, határozott, öntudatos nőként igyekeznek élni világukat. Mint a gyors változásoknál általában, ennek is vannak azonban árnyoldalai - két fontos tényező, amelyek miatt ez a törekvés sokszor inkább tétova helykeresés marad, mint igazi megújulás:
  • A férfiak - akik minden erővel igyekeznek megőrizni régi pozíciójukat
  • A régi helyett nincs működő új modell – azt már tudjuk, mit nem, de merre tovább?

Fentiekkel való, napjainkban is zajló küzdelemről és a jövő lehetséges útjairól a következő részben lesz szó.


Izsó Gábor

Képek:
piqs.de: frau e. - ... stille ...
piqs.de: Meiji - Riesengroß
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Címkék:
Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.