Megtanulhatjuk a sikertervezést, és azt, hogy léphetünk egyik lépcsőfokról a másikra életünkben, azt azonban nagyon nehéz elsajátítani, hogy hol és mikor tegyük meg az első lépést. Ez mindig a legnehezebb. Ez a görcsösség, ami akadályoz a megszokottságból, a beidegződésből és berögződésből fakad. Ez a komfort-zóna átka. Szó szerint komfortérzetünk, kényelmünk és átvitt értelemben megszokott terünk és életritmusunk múlik rajta.
Jól élünk, kényelmesen?
Gyakran nem érezzük jól magunkat a bőrünkben. Miért is éreznénk, sietünk, rohanva étkezünk, nincs időnk szeretteinkre. Szeretnénk változtatni, de ahhoz, hogy ezt a lépést meg merjük tenni általában, mondjuk ki, gyávák vagyunk.
A komfort-zónához való ragaszkodás, azt mondják, a kor következménye, de ez óriási félreértés!

Az életkor és rugalmasság, kihíváskeresés között nem sok összefüggést találunk
Vannak akik 60 esztendősen is rugalmasak, változó jelleműek és kíváncsiak annyira, hogy képesek belépni egy változtatásba. Mások még 20-30 esztendősen is esetleg félnek, aggódnak és jóval merevebbek. Vagyis mindez elsősorban alkat kérdése. De szerepe van ebben neveltetésünknek. Azok akik körül folyton szülők ugráltak, akik helyett mindent megcsináltak jobban vágyják a biztonságot. Ha szülő vagy, egy hasznos tanács: ne fogd a kezét, hanem engedd el, és kapd el, ha esik. Ismerős a mondás?
A problémamegoldó-képességünk birtokában bármilyen új helyzetet képesek vagyunk kezelni.
Természetesen az új helyzetek mindenkit felkavarnak
Az első nap egy új munkahelyen, először munkába indulni az új lakásodból vagy albérletet váltani, külföldön tevékenykedni pár évig, vagy vállalkozóvá válni és aggódni a kiadások és bevételek miatt – ezek mind olyan események életünkben, amit nehéz jól fogadni, de lehet jól kezeli!
Nagyon fontos a bizalom és a helyzetnek való esély-adás. Vagyis aggodalom és ítélet nélkül kipróbálok valamit. Mindez akkor a legnehezebb, például egy új napirendet követelő munkahely, vagy egy új pár mellett egy új életvitel kapcsán, ha napi ritmusukat, életvitelünket akadályozza. Hogyha egészen más időpontban kell ébrednünk, vagy éppen éjjel is teljesítenünk kell, vagy ha kilométerekről kell utaznunk a munkába. Ezek sajnos végtelenül nehéz apróságok. Minél inkább a fizikai szféránkat, vagyis a Maslow piramis alján elhelyezkedő rétegeket, fogalmakat érinti életünkben, annál merevebbek lehetünk.
Próbáljunk a siker érdekében mindenre pozitívan tekinteni
Megvizsgálni, hogy egy eseménynek mi lehet a célja életünkben. Ezt miért kaptam? Itt vesztek időt, itt kell többet adnom magamból, hol tudom ezt visszakapni, megspórolni, hol tudok ezért cserébe feltöltődni?

A legfőbb, általános elv, hogy bármibe belevághatunk, ami több, ami jobb a mostaninál. Ami ad nekünk valami pluszt. Viszont soha ne lépjünk előre, ha egy helyzet csábító, de jóval többet facsar ki belőlünk, mint amire képeske vagyunk. Természetesen nem baj, ha egy feladat motivál és megmozgat, de ha értelmetlenül leterhel, abból semmi jó sem sülhet ki. Fontos, hogy vágyjuk a változást, vagy a változás csak egy szembe szél lesz.
Komfort-zónánk, megszokásaink gyakran, ha igazán őszinték vagyunk magunkkal, nem adnak valódi komfortot, csak megszokottság, biztonság-illúzióját. Az életed, ha szeretnéd, hogy kicsit fejlődjön, változzon, akkor kénytelen vagy engedni a helyzetnek, a változásnak.



