Általános megoldást jelent a Windowsba beépített lemezkarbantartó programocska (sajátgép/ helyilemez c: (jobbegérgomb) tulajdonságok), amely a hétköznapi használatból származó ideiglenes állományokat törli a gépünkről. Ezen átmeneti apró állományok gépünk különböző könyvtáraiban lapulnak. Egy része a napi internetezésünk gyorsító állományai, egy része a letöltött programok ideiglenes tárolásából származik, egy másik része a telepítésből visszamaradt fájlok. Ezen kis átmeneti csomagokat könnyed mozdulattal törölhetjük a gépünkről.

Hibernáció kikapcsolása
A laptopok esetében gyakori használatnak örvend a hibernáció, amellyel a gép adott pillanatnyi állapotát kikapcsolás után visszanyerheti a felhasználó. A művelet nagyon egyszerű a memória teljes tartalmát a merevlemezre írja az operációs rendszer, majd kikapcsol. Újabb bekapcsolásnál visszatölti a háttértárolóról az egész rendszert. A kevés hellyel rendelkező felhasználóknak érdemes ezt a funkciót kikapcsolni a következő helyen, hogy jelentős szabadterülethez jussanak: Start / Vezérlőpult / Parancsikon - Energiagazdálkodási / Hibernálás.
A visszaállítási pontok törlése
A gépre telepített programok, jelentős programváltoztatások tárolódnak, a meghibásodás elkerülése érdekében. Egy régen telepített Windows sok ilyen visszaállítási pontot tárol, amely hely igényes. A következő helyen lehet ki/be kapcsolni: Start / Vezérlőpult / A rendszer visszaállítása. Az eddig eltárolt visszaállítási ponttok törléséhez a startmenüben válaszd ki a futtatás menüpontot és egy könnyed gépeléssel beírva a következő programot futtatni: cleanmgr.exe. A program futtatásakor meg kell adni, melyik meghajtóról szeretnénk törölni a visszaállítási pontokat.

Tároló mappák áthelyezése – több partíció esetén!
Több meghajtó esetén áttehetjük a csordultig töltött c: meghajtónk átmeneti állományainak lakhelyét (könyvtárait) a nagyobb kapacitással bíró d: (vagy másik) meghajtóra. Ezen beállításhoz ügyes, türelmes kezek szükségesek. Lássuk: Start / Vezérlőpult / Speciális / Környezeti változók. Az elénk táruló párbeszéd ablakokban lehet állítani a felhasználói vagy rendszerszintű értékekeit. A felsorolások közül keressük ki a temp és tmp könyvtárakra mutató változókat és módosítsuk a d: emp előre létrehozott könyvtárra. Amennyiben helyesen jártunk el, akkor egy újraindítást követően a d: meghajtóra kerülnek az ideiglenes állományok és tehermentesítődött a rendszer meghajtónk.
Az állandóan növekvő virtuális állomány áthelyezése
Számítógépünk memória területének telítődését követően a merevlemezre kezd dolgozni. Ez alapesetben a c: meghajtó gyökérkönyvtárában létrehozott állományt jelenti, amely több gigára is duzzadhat. Ezen állományt áthelyezhetjük a d: meghajtóra, amelyen remélhetőleg könnyedén elfér pár száz, vagy akár pár giga is. A lépések a következők: Start / Vezérlőpult / Speciális / Teljesítmény beállítások / Speciális fül / Virtuális memória-módosítás. A d: meghajtóra kattintva a listában megadhatjuk (alul), hogy fix méretű lapozófájlt akarunk használni, vagy a gép dinamikusan növelje vagy csökkentse annak méretét. A dinamikus méret választása esetén csak a szükséges területet foglalja le, ami lassabb működést eredményez újabb terület igénylésekor. A paraméterek beállítását követően nyomjuk le a beállítás gombot. Ne felejtsük el a c: meghajtón megszüntetni a lapozófájlt a fent említett lépésekhez hasonlóan. Fontos jó tanács, hogy ne hagyjuk a gépünket virtuális memória nélkül, mert jelentős lassulás szemtanúi lehetünk.
Könyves András
Informatikus, rendszergazda



