A legújabb felmérések tanúsága szerint a női menedzsereknek jobbak a vállalatvezetési képességeik, mint férfi társaiknak. Mégis kevés nőből válik csúcsvezető, többek között a tovább élő sztereotípiák miatt.
Negyedszázaddal azután, hogy a nők elkezdtek tömegesen megjelenni a munkahelyeken, s minden módon a férfiasodásra törekedni - erőt sugalló ruhákban járva, golfklubokba beiratkozva -, az újabb kutatások már azt mutatják, hogy a férfiaknak több utánoznivalójuk lenne.
A vezetői készségeket vizsgáló tanulmányok általánosságban azt mutatják, hogy a beosztottjaik, a főnökök és a vállalati hierarchiában azonos szinten álló kollégák megítélése alapján a női vezetők férfi társaiknál magasabb osztályzatokat kapnak egy sor területen - a minőségi munkavégzéstől a célmeghatározáson át az alkalmazottak okításáig.
A kifinomult teljesítményértékelési módszerekkel dolgozó kutatók a női menedzsereket a mért képességek szinte mindegyikében jobbnak találták a férfiaknál.
Felmérés a főnökökről
Kabacoff nemrég fejezett be egy új felmérést arról, hogy a vezérigazgatók és az igazgatóságok hogyan látják a felső vezetést. Az eredmények csakugyan tisztán mutatják, hogy valójában kettős normarendszer áll fenn. A férfi igazgatók és alelnökök akkor kaptak magas osztályzatokat főnökeiktől, ha kemények és rámenősek voltak, az együttműködési és az empatikus készségért ellenben lepontozás járt. A nőknél épp ellenkezőleg: a rámenősséget nem díjazták, nagyra értékelték viszont a kooperativitást. Mindez azt mutatja, hogy a legmagasabb szinten a főnökök továbbra is a sztereotípiák alapján ítélik meg az embereket - ez pedig azt jelenti, hogy bár a nők bebizonyították, képesek a jövőbe vezetni vállalatokat, erre aligha kapnak esélyt mindaddig, amíg főnökeik a múltban élnek.
Eltérő következtetések
A kutatók egy része azonban eltérő következtetésekre jutott, mondván: a felmérések tanúsága szerint a nők ugyanolyan hatékonyak, mint férfi társaik, de nem szükségképpen jobbak náluk. Susan Gebelein, a Personnel Decisions alelnöke szerint a nők osztályzatai magasabbak ugyan, méghozzá statisztikailag szignifikáns módon, ám ezek a differenciák a valós világban nem számítanak sokat. Mégpedig azért, mert cégük olyan sok embert tesztelt, hogy ezáltal kisebb különbségek fontosabbnak tűnhetnek föl, mint amennyire ténylegesen fontosak.
Gebelein - akinek társasága 1984-ben kezdett foglalkozni a nemek közti eltérésekkel - emlékeztet rá, hogy az ilyen értékelésekben a nők mindig is jobban teljesítettek a férfiaknál. S a legjobb eredményeket a nők is éppen a leginkább férfiak által dominált vállalatoknál érik el, amit ő azzal magyaráz, hogy annak a nőnek, aki ilyen környezetben érvényesülni tud, minden tekintetben ki kell tűnnie.
Robert Kabacoff, a portlandi Management Research Group alelnöke szintén töprengeni kezdett, hogy a felmérésekben a nők esetleg nem azért szerepeltek jobban, mert nők, hanem valamilyen más okokból. Szerinte magasabb osztályzatuk onnan is adódhatott, hogy nem hasonlították össze őket hasonló munkát végző férfiakkal. Így például az emberi erőforrásokkal foglalkozó menedzsereknél másokhoz képest az emberi képességek gyakran jobbnak bizonyulnak. Ha egy felmérés megkérdezettjei között a női menedzserek többsége az emberi erőforrások területén dolgozik, a férfiaknak viszont csak kisebb része, akkor az eredménynek több köze lehet a munkához, mint a nemhez. Az ilyen potenciális torzításokat kiiktatandó, Kabacoff 1998-ban elvégzett egy más típusú felmérést. Olyan férfi és női menedzsereket hasonlított össze, akik ugyanannál a cégnél hasonló munkakörökben dolgoznak, a hierarchia azonos lépcsőfokán állnak, és ugyanakkora a vezetői tapasztalatuk. Az eredmények azt mutatták, hogy a nők a 22 szempontnak körülbelül a felében előzik meg a férfiakat.
Hogyan lehetnének csúcsvezetők?
A nőknek továbbra is szembe kell nézniük azzal a hátránnyal, hogy nem kapnak megfelelő útmutatást, és ki vannak rekesztve az informális kommunikációs hálózatokból. Sok nő elismeri, hogy miután annyi időt és energiát fordít a konkrét eredmények felmutatására, nem gondolkodik eleget stratégiáról és vízióról, márpedig sokak szerint egy csúcsvezetőnél még mindig ez a legfontosabb. Amíg a nőket csak úgy tekintik, mint akik nagyszerűen előmozdítják az irodai munkát, viszont hiányzik belőlük az elszántság akockázatvállalás iránt, addig a vezérigazgatói tisztségek nem rájuk várnak. Végső soron a csúcsra jutáshoz sokkal több kell a kompetenciánál. Hiába kapja meg valaki a társaság történetének legjobb teljesítményértékelését, megeshet, hogy ez önmagában édeskevés. A vállalatok állíthatják ugyan, hogy közös munkára képes vezetőket akarnak, mindazonáltal továbbra is él náluk az a mélyen gyökerező meggyőződés, hogy a csúcsmenedzsereknek heroikus figuráknak kell lenniük. Elismerhetik az interperszonális képességek fontosságát, de ebben nem kifejezetten olyasmit látnak, ami nélkülözhetetlen volna a hivatali munkában. Elkezdődött egy folyamat, amelynek során megváltoztatjuk a vezetésről alkotott fogalmainkat. A szervezetek azonban még igencsak az elején járnak ennek.
Forrás: www.fn.hu
A legújabb felmérések tanúsága szerint a női menedzsereknek jobbak a vállalatvezetési képességeik, mint férfi társaiknak. Mégis kevés nőből válik csúcsvezető, többek között a tovább élő sztereotípiák miatt.
Tetszett a cikk?



