Frank T. Cardelle amerikai sikertréner írása. Vezetés, hatalom, kreativitás című programjaim során sok száz fővel dolgoztam együtt, először többnyire menedzserekkel, később pedig a legkülönbözőbb foglalkozások képviselőivel. A csoportfoglalkozásokon növekvő igényt tapasztaltam a vezetés művészete megértésének és gyakorlatának elmélyítésére.
Én “művészetnek” nevezem a vezetést, s az igazi vezetés az is. Gondoljuk csak végig, milyen hatalmas érzelmi, mentális és kreatív hajtóerő az, hogy fantáziadús és dinamikus vezetők akarunk lenni, olyanok, akikre szükségünk van folytonosan változó, modern világunkban. Abban a világban, amely olyan jövő felé tart, amelyet még elképzelni sem tudtunk. Különleges emberek, akár nők, akár férfiak nézhetnek csak szembe ezzel a kihívással. Olyanok, akik kitartóak és erősek ahhoz, hogy mindent figyelemmel kísérjenek, kockázatot vállaljanak, megoldják a problémákat, ugyanakkor tisztán átlátják a múltat és jövőt, mielőtt cselekednének, mérlegelni tudják a lehetséges következményeket.
Egy mai vezetőnek az egyik kezével zsonglőrködnie kell, a másikkal szívműtétet kell végeznie. Ez nem könnyű feladat. De a vezetői munka nem is arra való, hogy “könnyű” legyen. Vagy tévednék? A vezető munka már csak ilyen. Vállalni kell a kihívásokat, amelyeket az élet személy szerint nekünk tartogat. Kihívásokat a családban, a közösségben, a munkahelyen. Ezek elől nem szabad megfutamodni: tanulni kell, gyarapodni, továbblépni.
Ami engem leginkább érdekel, az az, hogy kevés olyan vezető akad manapság, amilyenre a leginkább szükségünk volna. Azoknak, akik megfelelnek az elvárásoknak, már semmi másra nem jut idejük. Könyvírásra, szemináriumok tartására, tréningek szervezésére stb., és ismétlem, milyen kevesen vannak ők is. Végtére is a vezetők is emberek. Nincs meg a tarsolyukban minden kérdésre a válasz, néha ők is tanácstalanok vagy hibáznak. De éppen a egyszerű igazságok azok, amelyeket meg tudnának tanítani. Azt, hogy a vezetés annak is a függvénye, “hogyan” és “mit” csinálunk magánéletünkben. Milyen szerepet töltünk be a másokkal való kapcsolatainkban, hogyan vélekedünk magunkról, a nézeteinkről, az értékrendünkről és a magatartásunkról. Ezek a dolgok jelentik a legtöbbet az életünkben, de ezeket gyakran teljesen magától értetődőnek tekintjük. Nem vitás, hogy találnunk kell valakit, aki tanít minket, rámutat a vezetés, “hogyanjára” - hiszen elveszítettük a kapcsolatot, amely a saját erőtartalékainkhoz fűzött, tehát mi magunk ezt már ne tehetjük meg.
Időről-időre felbukkan ez a tény a csoportfoglalkozásaimon, a szakmai viták során és a magánéletemben is. A születésünkkor sok kincs van bennünk. A kérdés: “Hová tűnik, különösen, amikor szükségünk volna rá?” A menedzseroktatók, bármennyire szeretnék is, nem lehetnek ott mindenütt ugyanabban az időpontban. Így tehát folytatnunk kell az életünket, ki kell taposnunk a magunk útját. Nekünk kell a legkiválóbb vezetőknek lennünk saját magunk és mások számára egyaránt. Ismernünk kell a módszereket, életképesekké kell válnunk. Jól az eszünkbe kell vésnünk, hogy valószínűleg többet tudunk, mint ahogy gondolnánk. A tudást elraktározzuk, csak nem emlékszünk, hová.
Mindamellett még a terület tudósai és gyakorlati szakemberei sem tudnak végső megoldást találni a vitára, hogy a “vezetésre születni kell-e vagy a vezetők képezhetőek”. Igen, voltak, akik elhitették velünk, hogy néhányan valóban “különösen kimagasló képességekkel” születnek, amelyek a vezetői szerepre predesztinálják őket. Mások arról vannak meggyőződve, hogy a vezetők képzése, az adott feladatokra való felkészítése lehetséges az oktatás, a gyakorlat és tapasztalat megfelelő kombinációjával. Ebből azt a tanulságot vonhatjuk le, hogy még az úgynevezett “vezetési szakértők” sem tudnak megegyezni egymással a alapkérdéseket illetően sem. Itt állunk tehát, a saját teljesítőképességünkre és erőforrásainkra kell hagyatkoznunk, hogy megtegyük, amit csak tudunk. Valójában, ha nekifogunk, a kezdet kezdetén még minding csak magunkra számíthatunk. Felelősséggel tartozunk saját magunk felkutatásáért és újrafelfedezéséért.”
Frank T. Cardelle: Árnyékból a fénybe
FRANK TRÉNING AUGUSZTUS 22-24-én
VEZETÉS, HATALOM, KREATIVITÁS (II. A sas röpte)
Három napos tréning (workshop), melynek során szárnyat bonthat természetes benső kreativitásod, megtapasztalhatod a szabad döntéshozatal hatalmát, és kezedbe veheted életed irányítását.
Aki tartja: Dr. Frank D. Cardelle (Ph.D.) napjaink egyik legfelkészültebb, legnagyobb tudású szakembere. Tanulmányait többek közt az alábbi helyeken végezte:
U. C. L. A. (University of California, Los Angeles) Center for Integral Medicine, the Sagamore Institute (New York), C.G. Jung Intézet (Zurich, Svájc), Esalen Institute (California), Gestalt Institute of Canada, National Training Laboratories, Organizational Development (University of London).
Dr. Cardelle világszerte ismert, „utazó” csoportvezető, konzultáns és író, aki pszichológusként és vezetési szakemberként több mint harminc éve áll az emberek, cégek és szervezetek szolgálatában. Ez idő alatt bejárta szinte az egész világot, Oroszországtól Kanadáig, Magyarországtól Kolumbiáig. Dolgozott az ENSZ-nek, az UNESCO-nak, különböző kis- és nagyvállalatoknak, és több százezer embernek mutatta meg a vezetővé válás (saját életünk felelős irányításának) útját tréningjein, előadásain és könyvein keresztül.
Részletekért kattintson ide. A csoportra maximum 35-en jöhetnek! A jelentkezési sorrendet vesszük alapul.
Frank T. Cardelle amerikai sikertréner írása. Vezetés, hatalom, kreativitás című programjaim során sok száz fővel dolgoztam együtt, először többnyire menedzserekkel, később pedig a legkülönbözőbb foglalkozások képviselőivel. A csoportfoglalkozásokon növekvő igényt tapasztaltam a vezetés művészete megértésének és gyakorlatának elmélyítésére.
Tetszett a cikk?



