A legkülönfélébb emberekkel kell együttdolgoznunk, ami bizony nem könnyű feladat. Nem lehet csak a feladatra koncentrálni, a feladat része az is, hogy a megfelelő embereket a megfelelő módon motiváljunk. Szerencsénkre azért nem kell pszichológusokká válnunk ahhoz, hogy megoldást találjunk, vagy lélekbúvári szakképesítést szereznünk.
Mindenekelőtt talán az a legfontosabb, hogy a mindenki lehetőleg azt a feladatot kapja, amelyben teljesítményt tud nyújtani - ez csak olyasmi is lehet, ami érdekli is őt, ha pedig muszájból végzi a dolgát, akkor találjon benne olyasmit, ami érdekes.
Tévhiedelmek az introvertált típusról
Egy nyelvórán a diákok azt a feladatot kapták, hogy sorolják magukat típusokba. Anikó, tizenhat évesen, szerencsétlenségére az introvertált típusok közé sorolta magát. A tanár, aki éppen nem állt a hivatása csúcsán, közölte vele, hogy az introverzió nem más, mint önzés, és az ilyen ember kizárólag magával foglalkozik. Finoman szólva a tanár óriási hibát követett el. Először is azért, mert mély sebet okozott, másodszor azért, mert olyasmivel, ami még csak nem is igaz.
Az introvertált ember úgy nyeri az erejét, hogy magába húzódik - ennek semmi köze az önzéshez - , mindössze annyit jelent, hogy teremtett magának egy belső világot, és időnként kirándulnia kell oda. Lehet, hogy gondolatban másokat is magával visz. De mindenesetre az, hogy min járnak a gondolatai már a szíve joga, de ettől még biztosan nem önző. Ha ilyen munkatárssal, beosztottal, főnökkel dolgozunk, akkor tudomásul kell vennünk, hogy az ingerküszöbének a szintje igen alacsony.
Magyarul: pár értelmes halk szó tökéletesen elég, akár utasításként, akár kérdésként. Amit viszont nem visel el, értelemszerűen, az intenzív, erős ingerek, amit pedig nehezen, az az, ha nagy nyomás nehezedik rá. Általában az ehhez a típushoz tartozók mélyen gondolkodó, kreatív személyiségek.
Extravertált - meglepetések nélkül
Az ilyen személy érdeklődése elsősorban a külvilág felé fordul, és jellemző rá a magas érzékelési küszöb. Esetében csak kellően erős ingerrel lehet választ kiváltani (ha munkáról van szó). Addig, amíg az introvertált rohanni fog dolgozni arra az elejtett mondatra, hogy :"...talán jó lenne ezt is megcsinálni..."; addig az extrovertált erre nem reagál - miért venné magára? Mi az, hogy "jó lenne"?
Ő csak akkor csinálja meg, ha szólnak neki, hogy "kedves Bélám, légy szíves intézd el ezt meg azt". Ez már világos számára és nekilát. Csakhogy: hamar unatkozni kezd, ezért folytonosan keresi az ingereket, ami azonban néha őt teszi unalmassá. Ő az, aki pezseg, mindenhol ott van, valamit mindenre tud mondani, tájékozott, de kissé felületes.
Kiegyensúlyozottság
A bánásmódunkat még egy tény módosíthatja. Ez pedig a kiegyensúlyozottság. (A miénk is, mert ha nem vagyunk azok, úgysem tudunk következetesen viselkedni.) Munkahelyi társainké természetesen.
Mindegy, hogy milyen típusba tartoznak, a kiegyensúlyozottság egyfajta oldottsággal jár együtt, ami néha hanyagság és nemtörődömség formájában jelenik meg a munkahelyen. Ami, mondjuk így, nem kifejezetten szerencsés. Akit kiegyensúlyozottság jellemez, pontosan akkor teljesítenek jól, és szinte kizárólag, ha valami nyomás nehezedik rájuk. És az nemcsak egy kéz a vállukon.
Vokony Nándor
A legkülönfélébb emberekkel kell együttdolgoznunk, ami bizony nem könnyű feladat. Nem lehet csak a feladatra koncentrálni, a feladat része az is, hogy a megfelelő embereket a megfelelő módon motiváljunk. Szerencsénkre azért nem kell pszichológusokká válnunk ahhoz, hogy megoldást találjunk, vagy lélekbúvári szakképesítést szereznünk...
Tetszett a cikk?



