15-20 évvel ezelőtt még a főiskolai és egyetemi felvételi űrlapon szerepelt a jelentkező és szüleinek mozgalmi (párttagság, munkásőrség) tevékenykedése és kitüntetéssel megörökített érdemei... A szülei foglalkozása c. adatnál a fizikai dolgozók gyermeke jelképes előnyt élvezett a felvételin, sőt ingyenes előkészítőn vehetett részt.
Természetesen a felvételi vizsgánál az elvtársi vagy rokoni alapú, esetleg egyszerűen anyagi élezetű protekció már akkor sem volt ismeretlen [lásd az októberi Célratörő Hankiss-tanulmány részletét a korrupcióról], valamint a kontraszelekció is megvalósult, amit mai szóhasználatban inkább diszkriminációként emlegetünk. Akkor sem volt könnyű a tapasztalat nélküli fiatal végzősök elhelyezkedése, annak ellenére, hogy akkor az ifjúság kisebb hányada vehetett részt a felsőoktatásban.
Állásokat akkor már nem osztogattak - mint az 50-es 60-as években -, azonban ha sikerült elhelyezkedni, a fiatal "megbecsülte magát" és alkalmazkodott, no meg részt vett társadalmi munkán és pár ideológia-sulykoló tanfolyamon, akkor akár évtizedekre biztonságban érezhette az egzisztenciáját.
A helyi vállalati vezetővel normális viszonyban levő dolgozó szakmájában előrehaladhatott, továbbtanulhatott, és a társadalmi-mozgalmi aktivitás függvényében akár személyes karriert is csinálhatott.
A háztáji gazdálkodás megengedése mellett a fusizás és később a GMK-k megjelenése adott pályát a teljesítményeknek. A szakmailag kiemelkedők nagy része azonban csak pártos elkötelezettséggel (és főleg férfiként) törhette át az üvegplafont, és ily módon válhatott munkacsoportja vezetőjévé vagy vállalati vezetőség tagjává, miután beosztottként "kiszolgálta az időt". Ha az ideológiai alapon kijelölt felettesével is győzte a versenyt, bizonyos esetekben életfogytig vezető maradhatott.
Mi a helyzet ma?
A családok anyagi helyzetének polarizálódása, vagyis az erőteljes társadalmi rétegződés miatt egyre fokozódik az esélyegyenlőtlenség. Sőt az elszegényedő rétegeknél a mentális hendikep (értékzavarok, önbizalom-hiány, stb.) is megnehezíti a fiatalok szakmaválasztását és elindulását a pályán.
Természetesen ma már a felvételi adatlapon és az önéletrajzban sem kíváncsi senki a szülők foglalkozására; noha egyes szakmákban ma sem hátrány, ha az előző generáció tapasztalata is beépül a pályakezdőbe. A főiskolákon és egyetemeken ma már nemcsak egyetlenegy ifjúsági szervezet van.
Számos szakmai diákszervezet és tudományos diákkör nyújt kezet a céltudatos és élettel teli szakember-palántának. Programjaik szerteágazó információt és lehetőségeket biztosítanak a szakmai gyakorlatok, külföldi csereprogramok és nemzetközi ösztöndíjak terén (a tanszékek mellett). Úgy tűnik, azok az erősebb diákszervezetek, amelyeknél a hallgatók motiváltabbak az előzetes szakmai tapasztalatszerzésben.
Például a közgazdászok, a pénzügyesek, a mérnökök (főleg az informatikusok) végzősei az álláspályázatok során versenyképes fizetésekért rajtolhatnak, ezért igyekeznek előrelátni. Számukra óriási lehetőség a szervező-, a kommunikációkészség (idegen nyelvű is) tesztelése, valamint a döntéskészség és a vezetői ambíciók kipróbálása.
Más klasszikus értelmiségi pályák (jogász, orvos, tanár, művész) hallgatói még kevésbé motiváltak abban, hogy közgazdasági szemlélettel tervezzék jövőjüket. Sokuk az előzetes szakmai tapasztalatszerzésről más kiegészítő pénzkereset miatt lemond, és - egyelőre még - nem fordít nagy hangsúlyt arra, hogy megtervezze szakmai életpályáját.
Pedig ma már az álláskeresés is új gondolkodásmódot kíván. Napjaink piacgazdaságában a cégek kapuján kihelyezett "Munkaerőfelvétel" táblák ritkaságnak számítanak, és szerencsére a városok környezetében nincs is mennyiségi álláshiány. Azontúl a stabilabb munkahely nemcsak több utazást, de az odaköltözést is megkívánhatja. Kemény munka az álláskeresésé.
Sajnos sokan szerzik első tapasztalatukat megtévesztő álláshirdetés révén: vagy mert nem (nem úgy) volt igaz a hirdetés, vagy azért mert a cég már a meghirdetéskor tudta, kit vesz fel. Sokan azt vélik, hogy az álláshelyek rokonsági és ismeretségi (ajánlásos) alapon telnek be. Többen hangoztatják az "előre leosztott kártyalapok" illetve a "protekció és mázli" szófordulatot.
Becslések szerint ez csak a szabad állások kétharmadára-háromnegyedére igaz. Az egyharmadánál-egynegyedénél viszont szabad a pálya! Minden egyes szakmát vagy diplomát szerzett fiatalnak rá kell(ene) ébrednie, hogy az első munkája gyakorlatilag üzletkötői munka. Ugyanis először önmaga munkaerejét kell értékesítenie, szakmai küldetést kell megfogalmaznia és kitartóan kell cégről-cégre pályáznia állás ügyben. Ha megkapta, helyt kell állnia, küzdenie kell a megtartásáért is.
Bármilyen jó szakember valaki, mihelyst elhelyezkedett, bármikor rugalmas munkakör- vagy munkahelyváltásra kell felkészülnie. Ha pedig a cég esetleg nem fejleszti a dolgozót, akkor a szükségesnek ítélt képzést önfinanszírozni kell (ugyanis a "saját termékfejlesztés" megtérül). Az új karrier-modell szerint az életpálya csúcsa nem feltétlenül valamiféle csúcsvezetői pozíció elérését jelöli, sokkal inkább a kiteljesedést, a kompetencia birtoklását és az értékteremtést.
A karriercsinálás új útjait ma már egyre inkább a tudás és tehetség, a tapasztalat és a teljesítmény mérföldkövei szegélyezik, s ez a az úthálózat egyre több szakterületen - idővel a közszférában is - jellemzővé válik.
Hajnal János
Célratörő Magazin
15-20 évvel ezelőtt még a főiskolai és egyetemi felvételi űrlapon szerepelt a jelentkező és szüleinek mozgalmi (párttagság, munkásőrség) tevékenykedése és kitüntetéssel megörökített érdemei...
Tetszett a cikk?



