A "ponty" azt hiszi, akkor leszünk sikeresek, ha nem kavarunk túl nagy hullámokat. A "cápa" pedig azt, hogy csak győzni vagy veszteni lehet. Ahhoz, hogy a sokrétű igényeknek meg tudjunk felelni, más stratégiára van szükségünk. Gyors alkalmazkodásra, pontosabb tanulásra, az erő és érzékenység finom kombinációjára, amellyel pazarul tudjuk fogadni az új kihívásokat.
Nincs egyedül üdvözítő módszer, könnyen lehet, időnként épp arra van szükség, hogy ponty módjára ne vegyünk tudomást a realitásokról, néha pedig cápaként törekedjünk a személyes győzelemre mindenekfölött. Az igazi delfinek agya meglehetősen nagy, körülbelül 1000 gramm, és az asszociációs kéregterület - ami az elvont és a fogalmi gondolkodás területe - nagyobb, mint az emberé.
A delfin nemcsak képletesen, hanem valóságosan is képes legyőzni a cápát. A delfinek köröznek és öklelnek szünet nélkül, palack orrukat bunkósbotként használva összetörik a cápa mellkasát, amíg a gyilkos lény nem merül tehetetlenül a tenger fenekére. A delfinek céljuk érdekében gyorsan és pontosan megváltoztatják viselkedésmintáikat.
Azért halnak meg mindig a pontyok először, mert nem tesznek különbséget a játékosok között. Az egyén a lelke mélyén meghozta azt a megnyomorító döntést, hogy "nem győzhet soha". Épp ezért csak arra törekedik, hogy elkerülje a veszteséget.
Alacsony önértékelése miatt az üldöző, megmentő és áldozat drámai háromszögében, mindig az utóbbi szerepet vállalja. Főleg azért, mert fél a személyes felelősségtől. Másoknak könnyen megfelelnek, igyekszenek megfelelni az elvárásoknak, másrészről viszont manipulatívak, ritkán mondják meg, mit is akarnak tulajdonképpen. Mesterei a rémhíreknek és a pletykának.
A bőség és a választás lehetőségét távol tartja magától, azáltal, hogy bár időnként a megmentő szerepében tetszeleg, hálát vár a segítségért, és amikor nem kapja meg, visszaesik a jól ismert szerepébe. A kudarca egyszerűen az eredménye a sok furcsa okoskodásnak: ne játssz, ne hagyj másokat győzni, ne fejezz be semmit, tedd lehetetlenné a játékot, tedd fel a kedves fickó lemezt, te magad válj önmagad problémájává. Vagyis ez a feladástechnika nem hagy alternatívát. Minden más stratégia legalább azt lehetővé teszi, hogy kapcsolatba kerülj másokkal, ez pedig alapkövetelmény a sikerhez.
A pontyokkal szemben a cápák azt hiszik, mindig kell lennie vesztesnek. Ők az üldöző szerepét választják, mindegy, hogy miből mindenből csak a "sokkal" elégszenek meg, ha egyáltalán ezt a szót lehet használni velük kapcsolatban. A 70-es 80-as években a hatalomátvétel stratégiája uralta a nagyobb ipari testületek figyelmét, és ezek a "testületi támadók" legalább annyiszor kerültek az újságok szalagcímeibe, mint az amerikai elnök. A háborús, üzleti stratégia kilenc pontban összefoglalható:
Manőver: a rugalmasság szükséglete, a csapatok szabad mozgatása, a termelés növelése, árcsökkentés.
Cél: az ütközet célját világosan megfogalmazni (dominálni az üzletet).
Támadás: versenybe kényszerítés.
Módszer: meglepetéssel.
Az erőkkel való gazdálkodás.
Tömeg: koncentrálni az erőt.
Parancsok egysége: a fővezértől lefelé legyen tiszta rangsor.
Egyszerűen fogalmazni.
Biztonság: cégen belüli lojalitás és titkos információk.
A cápa, ahogy az újságok valóban nevezik ezeket a nagy testületi támadókat, valóban hatalmas lehet, a hatalomátvétel agresszív stratégiáját alkalmazva, de nem hosszútávon. Mert az "áldozatok" elfogynak, az ellenségeik száma nő, és felkészültebbekké váltak. A túlélő cápák át tudnak állni az üzlet stratégiára, ha olyan ellenféllel találkoznak, akit nem tudnak legyőzni, akkor megpróbálnak csatlakozni hozzájuk.
Hosszú távon, célszerűbb ritkán alkalmazni azokat a megközelítéseket, amelyek a feladáson, vagy az agresszív támadáson alapulnak. Óvatosnak látszó módszer az, amikor alkalmazkodva a körülményekhez úgy tekintünk a helyzetre, hogy mérsékelt előny van a játékosok számára, ugyanannyi hozzáférés a hatalomhoz, befolyásoláshoz és kontrollhoz, a választás lehetőségek száma korlátozott egy adott feladat megoldására mindenki számára. A gyors változások közben ez ugyan eredménycsökkentő stratégia, mert védekezésre épül, de az óriási előnye az, hogy csökkenti a sérülékenységet.
A delfinnek, ha kitalálunk hozzá egy önszuggesztiós szöveget, az így hangzana: "Én delfin vagyok és hiszek a potenciális hiányban, és a potenciális bőségben. Mind a kettőt birtokolhatjuk - ez a mi választásunk.
Mivel megtanulhatjuk megtartani, amink van, ezért megtanulhatjuk elegánsan használni az erőforrásainkat. A rugalmasságot és a "többet csinálok kevesebbel" teszem a sarokköveivé annak, ahogy a világot megalkotom." A delfinek sikeressége elsősorban a jó helyzetfelismerésen alapul, és bármelyik stratégiával tudnak élni, nem hagyják, hogy saját egyéni korlátaik szabják meg a stratégiát, hanem mindig a helyzet.
Akkor használnak agresszívebb stratégiát csak, ha nagyon rövid idő áll egy meghatározott cél végrehajtására, és a kapcsolatnak magának nincs akkora jelentőse. Kompromisszumos, érdekegyeztetéses megközelítést pedig akkor, ha maga az ügy nem különösebben fontos, viszont a partnerek igen, és a pozíciók még nagyon polarizáltak és fejlődni kell. A feladást pedig vészhelyzetben, vagy amikor az eredmény nem számít túl sokat, vagy több, nyomasztó szükséglet létezik, vagy időt próbálnak nyerni.
Így a delfin el tudja kerülni azokat a helyzeteket, amelyek nem ígéretesek, és erőforrásait arra tudja használni, ami igazán fontos. A delfin azzal tudja elkerülni a szükségtelen pazarlást, hogy mindaddig elkerüli a konfliktust, ameddig a többi játékos hajlandó együttműködni. Ugyanakkor megpróbálja elkerülni azt is, hogy túl okos legyen, ami azért jó, mert nem zavarja össze túl bonyolult állásfoglalásaival a többi játékost, akik a jobb életminőségért játszanak, ahogy mi valamennyien.
Delfinstratégia - Dudley Lynch és Paul L. Kordis könyve alapján
Feldolgozta: Árvay Alica
A "ponty" azt hiszi, akkor leszünk sikeresek, ha nem kavarunk túl nagy hullámokat. A "cápa" pedig azt, hogy csak győzni vagy veszteni lehet. Ahhoz, hogy a sokrétű igényeknek meg tudjunk felelni, más stratégiára van szükségünk. Gyors alkalmazkodásra, pontosabb tanulásra, az erő és érzékenység finom kombinációjára, amellyel pazarul tudjuk fogadni az új kihívásokat.
Tetszett a cikk?



