Légy hű önmagadhoz mindenek felett.
(Shakespeare)
I. Személyközi hűség
Ahhoz, hogy jóban legyünk saját magunkkal, (meg)ismernünk kell önmagunkat. A gondolatainkat, természetünket és "fizimiskánkat" vállaljuk. Cselekedeteink alapján hűek vagyunk saját (élet)elveinkhez, világnézetünkhöz, céljainkhoz.
Kétszemélyes kapcsolatok
- A klasszikus párkapcsolat rövid- vagy hosszútávra szóló, kimondatlan vagy násznép előtt fogadott hűsége a társadalmi lét alapeleme. A szeretetkapcsolatot a változó körülmények és a közös akadályvételek naponta teszik próbára.
- A "legjobb barátom" a bizalmasom, mert fenntartások nélkül megbízom benne. (A "barát" illetve "barátnő" szavaink, melyeket az udvarlókra és együtt járó párokra, sőt élettársakra is használunk, a teljes odaadást és hűséget alig érzékeltetik.)
Többszemélyes kisközösségek
A család mint a társadalom alapegysége a "vérszerinti örök" ragaszkodáson alapul, bár egységét napjainkban számos külső körülmény veszélyezteti. A család az első minta ("etalon"), s aki ebben nem kapott meg mindent, könnyen sodródhat. Az ideális esetben teljes családi fészekhez képest a rokonság lazább kapcsolatok hálózata, sokszor nem is olyan könny? mindegyik tagját (fel)vállalni.
A szűkebben értelmezett baráti társaság egy "önkéntes" kapcsolat, s az összetartozás szintén családias lehet. S az is előfordul, hogy valaki a társadalom két vagy több szintjén több társaság tagjává válik. Egy kis baráti társaság gyakorlatilag minden tagja között kölcsönös az érdeklődés és a bizalom.
Egyéb kapcsolatainkban külön szavakat használunk azokra, akikkel más az elkötelezettségünk: ők a munkatársak-kollégák-ügyfelek, lakótársak-szomszédok, az osztálytársak, klubtársak, haver(ok), ismerősök...
II. A társadalmi-gazdasági szerveződések hűségelvárásai
Bármilyen szervezethez, legyen az szakmai, szabadidős klub, művészeti, hobby vagy sportegyesület, vallási-egyházköz(ös)ségi vagy elvbarátok klubja, pártszerveződés, szakszervezet, stb. való hűség szintén a társadalmi hálózat fontos kohéziós ereje. Érdekes elgondolkozni azon, hogy karizmatikus vezéregyéniségekhez vagyunk-e loyálisak?
Vagy elvekhez, eszmékhez, hagyományokhoz, földrajzi helyekhez, tárgyakhoz (pl. szimbólumokhoz) mutatunk-e erős ragaszkodást!? A nagyközösségeknél egy oktatási intézmény, a település (önkormányzat), az ország-haza (állampolgárok) és a nemzet(ek) közössége is jól elkülöníthet?. Az államhoz való h?ség a fegyveres testületek és köztisztviselők szintjén (hűség)esküben jelenik meg. Az emberiséghez és az élethez való hűség kódolása pedig már genetikai.
A gazdasági szerveződések elvárta loyalitás a munkaadóhoz való ragaszkodásról szól. A szocializmusban is volt céghűség, jutalmakkal járt a törzsgárda tagság (sokszor "a párttagsággal kiemelt" elöljáró javaslatára). A munkáltatói kölcsönöket és a "beiskolázást" sokszor 2-5 éves leszerződéstől tették függővé. És ma is joggal kérnek ilyen juttatásoknál garanciát. A "letöltött" évekkel nemcsak a szabadságolási idő, de a bérkategória és az előléptetés is változhat.
Minden jelentősebb multinacionális és magyar vállalat elvárja, hogy munkatársa szóban és írásban is kinyilatkoztassa elkötelezettségét. A "második otthonunkhoz" való céghűséget ezért lehetne némiképp hasonlítani az elmélyülő párkapcsolathoz. A kollektívához, a vezetőkhöz és a munkatársakhoz való hűség mellett ma a nemzetek feletti cégbirodalmak és azok márkanevei ("trade mark"-ok) is megjelennek. Fogyasztóként - de leendő munkavállalóként is - az óriáscégek számítanak a márkaHűSÉGünkre.
A loyalitást valószínűleg csorbítja, hogy számos hazai közepes és kis cégnél, a túl magas adók és tb-járulékok miatt, sokszor még kötött munkaidejű dolgozókat is "mű(al)vállalkozói státuszban" foglalkoztatnak! A rövidlátó cégek esetenként a középvezetői munkaszerződést is "számlaadósra" alakítják, egyenlőtlenné téve a "párkapcsolatot". Ki az, aki csak a pénzért dolgozik (zsoldos, bérenc, napszámos?), s van-e papírhoz és bankszámlához mint eszközökhöz való hűség? Végül is szerződés ide, megbecsülés oda, akarás és elkötelezettség nélkül semmilyen munkahelyen nem tudunk kiteljesedni. A munkáltatóhoz való céghűség a folyamatos pályafutás (pályaív, karrier) egyik kulcstényezője.
H. János
Forrás: Célratörő Magazin
Személyközi hűség. Ahhoz, hogy jóban legyünk saját magunkkal, (meg)ismernünk kell önmagunkat. A gondolatainkat, természetünket és "fizimiskánkat" vállaljuk. Cselekedeteink alapján hűek vagyunk saját (élet)elveinkhez, világnézetünkhöz, céljainkhoz...
Tetszett a cikk?



