Jó darabig én kísérgettem a partra, mert a Férjem nem horgászik. Próbáltuk meghozni a kedvét, de miután lekísért minket egy naplementés botbedobásra, így foglalta össze a látottakat: „Nem értem mi a jó ebben, ennyi erővel az ember kiáll a mólóra és bedobálja sorra a kétszázasokat…”
(Mondjuk az igaz, hogy az első öt percben, összegubancolódott egy damil, a fűben eltűnt egy horog és az egyik szerelék egy az egyben beszakadt a vízbe, és több szúnyogot fogtunk, mint halat. Ilyenkor nevetni kell...) HarmoNet tipp: Olcsó örömök okos anyáknak - a jó játék ingyen van! >>
Amúgy nem bántam, hogy akadt egy olyan érdeklődési kör, amit most kivételesen velem fog megosztani. Valami, ami garantálja, hogy kamaszként is majd szóba áll velem legalább a halfajták és fogások megbeszélése erejéig. Egy hobbi, ami csak az övé, és amiben kitűnhet a testvérei közül, mert egy időben sztárolhattuk azzal, hogy megtanult olvasni, aztán, hogy igazi és sikeres iskolás lett, de hogy, hogy nem, az idő előre haladtával a húga is sorra fellépett ezekre a dobogókra. Na de az, hogy kisütjük azt a halat ebédre, amit ő fogott, az mindig igazi büszkeséggel töltötte el.
Szóval horgászbolti bóklászással készültem a nagy menetekre (köztük egy semmitfogó éjszakai horgászására) és a sors úgy hozta, hogy erre nem is volt sokáig szükség mert pár éven belül már barátokkal bicikliztek a tópartra fogás reményében és mára már csak néha kell kivinnem őket a horgásztóra harcsázni bizonyos időközönként amikor a tavi fogás huzamosabb ideig szegényes.
Megkönnyebbülve szaladtam előre a történésekben, pedig, mint mindennek, ennek is az eleje volt a legnehezebb. Az első harcsafogás úgy nézett ki, hogy miután kifogta a több kilós afrikai harcsát a horgásztóból, lelkesen megkérdeztem egy pecást, hogy mit is kell majd ezzel csinálnunk, ahhoz hogy meg is ehessük. Álltam a lemenő nap fényében és egyre futott ki a fejemből a vér, ahogy ecsetelte az úr, hogy fára kell felkötni az állkapcsánál fogva az előzőleg megfullasztott halat és csipő fogóval kell lenyúzni a bőrét. Igen? Úúúú!
HarmoNet tipp: Gyilkos lesz vagy pánikos? - Avagy mit faragnak a mesék és játékszerek gyermekedből >>
Már vittük is a büdös nagy halat az autó hátsójában. Tudatosan nem gondoltam én semmire az elkövetkező pár órában és nem jártam körbe a témát sem etikai sem természettudományi szempontból, csak arra összpontosítottam, hogy most a Nagy „életem című fotóalbumába” végleg bekerülök, mint babérkoszorús anyuka. Életemben először és utoljára a Nagy ügyes segédkezésével megöltem, felakasztottam, megnyúztam, kibeleztem a hatalmas halat és megsütöttem, mire a Férjem hazajött. Ilyen finomat még sosem ettünk, és olyan nagyot még sose hánytam, mint aznap éjjel. Kivert a víz és azt hittem majd meghalok. A belezés volt az, ami megfeküdte a gyomromat, ugyanis ha benyúlunk egy ekkora halba akkor kábé könyékig eltűnik a karunk a belsőkben. Erre lélekben sikerült felkészülnöm, testben nem.
Hatalmas mázli, hogy a Nagy a műveletet eltanulta egyszeri bemutatással és azóta a barátjával a kert végében konyhakészre készítik a halakat és nekem már csak sütni kell.

Élete egyik legboldogabb napja volt egy évvel később, amikor készülődtünk a horgásztóhoz, mert másnap vendégeket vártunk harcsapaprikásra. Addig mindig akadt a horogra harcsa, mert egy kicsi tóba rengeteg harcsa van telepítve. Így én már előző nap elmondtam a vendégeknek a várható menüt. A tótulajdonos azzal fogadott, hogy nyár végén már nem esznek a harcsák, megmakacsolják magukat és hamarosan el is szállítják őket és pisztráng jön a helyükbe őszre. Egy hete nem volt fogás! A hír hallatán csalódottan, és teljesen lelombozva próbálkoztunk megszokott helyünkön. A Nagy bedobott egy régről rohasztott gilisztát és csodák csodájára a tulajdonos és a pecások hitetlenkedésére egy órán belül kifogott a kilenc évével egy majdnem hét! kilós harcsát! Ilyen élmény egy életben egyszer, ha adatik. Jókor voltunk, jó helyen. Szóval a Nagy kiérdemli a Nagy Hahaha Harcsahorgász nevet és csak reménykedem, hogy nem fog vele sose megtörténni ami a Nagy Hohoho Horgász elődjével, akinek a kukacai kiszabadultak a hűtőből és arra ébredt, hogy mozog a tapéta!
Jakabosné Kovács Judit
www.kerekito.hu



