Aki teheti, most ragaszkodik a munkájához. Sokan vállalják a megalkuvással járó lefokozást, a korábbinál alacsonyabb pozíciókat is, kevesebb pénzét korábbi munkakörüket ellátva. Így látják biztosítottnak, hogy ne kerüljenek utcára. A megalkuvás néha valóban jó politika, de néha még a legnagyobb megalkuvás is ugyanoda vezet: a kirúgáshoz. Ha a vállalat nem szűnik meg, csak a létszámot kell csökkenteni, bizony nehéz a vezetők helyzete. Embereket kell elküldeni, a hatékonyságot és a piacon elfoglalt pozíciót viszont nem szabad csökkenteni – sőt inkább növelni kell, amennyire lehet. Nagyon meg kell nézni, ki maradjon, és ki menjen?
HarmoNet tipp: A sírásó, a kurva, a kocsmáros, a jósnő, az orvos meg a végrehajtó >>
Személyes ellenszenv: Nagyon gyakori, hogy a valóban bölcs vezető a személyes ellenszenvet félre tudja tenni, ha a teljesítményt kell értékelni, és nem azt a munkatársat küldi el elsőnek, akit amúgy emberileg ki nem állhat. Gyakran gyanakszunk erre, de a valóság mégsem ezt igazolja.

Először nézzük végig, kiket rúgnak ki elsőként:
- A létszám felettieket. Olyan személyeket, akik nem termelnek hasznot, akik egy új üzletághoz kerültek felvételre, a próbaidősöket, a gyakornokok egy részét (kivétel, ha ők olcsó munkaerőnek számítanak)
- A „kisfőnököket”. A hierarchia egyszerűsítésével sokat megtakaríthat egy cég. A kisfőnököket vagy lefokozzák, visszaminősítik, vagy egyszerűen kirúgják, vagy ha nagyon profi volt, akkor előléptetik és egy felettesét mozdítják el.
- A motiválatlanokat. Azokat, akik úgy állnak a munkához, hogy más is odaférjen, akiket már a múltkori alkalommal is csak „beteg gyermekére való tekintettel” tartottak meg, mivel ténykedésük rombolja a munkamorált.
- A túl drága embereket. Gyakori, hogy a nagy reményekkel magas fizetésért felvett vezetők is lapátra kerülnek ilyenkor, ha nem hozták azt az elvárást a vállalat számára, amire szerződtek. Esélyük lehet azonban „kiszervezni” magukat, és külsősként, vállalkozóként szolgálni tovább a céget, sikerdíjas módon, vagy projekt alapon. (Itt jegyezzük meg, hogy a magas járulékok miatt a nyugdíj előtt állók is gyakran esnek a drága munkaerő kategóriájába, így őket sokszor méltánytalanul küldik el.)
- Az alulkvalifikáltakat és a túlkvalifikáltakat. A munkabérek szempontjából a legideálisabb, ha a megfelelő képzettségű ember van a megfelelő helyen. A több diplomás titkárnő helyett – aki esetleg elégedetlen a méltatlan poszttal – lehet hogy elég egy tapasztalt, érettségizett munkaerő.
- A betegeskedőket. A kisebb cégek egyáltalán nem engedhetik meg maguknak, hogy a nehéz helyzetben beteges kollégákat alkalmazzanak, így legelőször is ők fognak az utcára kerülni. Ezért nagyon fontos, hogy egészségesen éljünk, és óvjuk egészségünket, amíg van.
HarmoNet tipp: NE KERESSEN FELTÉTLEN személyes indokot, ha elküldik állásából! Valószínű, hogy a nehéz gazdasági helyzetben nem a munkavállalóval, a személyével, vagy teljesítményével van a gond, hanem maga az ágazat az, amelyik nehéz helyzetben van.

5 tipp, hogy megtarthassuk meglévő feladatunkat:
- Képezzük magunkat! Figyeljük meg, mely piaci terület felé halad vállalatunk, és iratkozzunk be olyan képzésre – akár saját szabadidőnk és pénzünk terhére, - amelyet a vállalat hasznosítani tud, ugyanakkor ha mégis elküldenének, emeli a munkaerő piaci értékünket. (Fontos, hogy nincs olyan, hogy valaki túl öreg a tanuláshoz! Az USA-ban például természetes, hogy a 40-50 év közti aktív emberek pályát módosítanak, egyetemre járnak, és a még aktív, 15-20 évükre előre terveznek!) A képzés lehet egyszerű tanfolyam, vagy magasabb fokú oktatási forma. Ha a vállalat idővel – netán pénzzel is - támogatni tudja tanulásunkat, az szerencsés. A képzés megkezdéséről szóljunk feletteseinknek! Ez egy esetleges döntésnél fontos szerepet játszhat.
- Jelentkezzünk feladatért! Ha még nem vagyunk amúgy is túlterhelve, jelentkezzünk közvetlen, vagy egyel magasabb szintű főnökünknél további feladatért. Ha a vállalat válságban van, így kimutathatjuk, hogy lojálisak vagyunk, és tenni akarunk azért, hogy a felhők elüljenek a cég feje fölül.
- Ha megkérnek bennünket munkakörünk bővítésére, túlórára, vagy némi plusz feladatra, akkor hangsúlyozzuk, hogy a nehéz helyzetre való tekintettel fogadjuk el. Rákérdezhetünk, hogy jár-e érte valami juttatás, s ha nemleges választ kapunk, érdeklődjünk, várhatóan mennyi ideig fog tartani, míg ezt a plusz munkát ugyanannyi pénzért kell végeznünk. (A lojális munkavállaló és a balek nem azonos kategóriák!)
- Nyugi! A szélsőséges megnyilvánulások, a vállalat-ellenes kijelentések, a főnök elleni támadás, vagy a munkabér emelés követelése nem időszerű. Várjuk ki a vihar végét.
- Pozitív visszajelzések. Amennyiben ügyfelekkel, vagy más vállalatokkal dolgozunk, kérjük meg kedves partnereinket, ügyfeleinket, hogy ha módjukban áll, ha elégedettek a velünk való együttműködésről, ezt mondják el írásban, vagy szóban a vállalatnak, vagy felettesünknek. Gyakran a cég honlapján is kínálnak erre lehetőséget, vagy a céges rendezvények, események adhatnak jó apropót. Azt a kollégát, akit az ügyfelek, partnerek szeretnek, nehezebben küldik el.
HarmoNet tipp: Hurrá, kirúgtak! >>
A három részes sorozat második, következő részében arról lesz szó, mely munkakörökben és területeken dolgozók azok, akiknek nem sok félnivalójuk adódik.
Kárpáti Tímea



