A nemzetközi szakmai tanácskozás 84 évvel ezelőtt azzal a felhívással fordult a világ takarékpénztáraihoz, hogy október utolsó munkanapját a takarékosság világnapjaként ünnepeljék minden évben. Magyarország az Országos Takarékpénztár képviseletében 1964-ben csatlakozott az 1924-es milánói tanácskozás alapelveihez. A Takarékossági Világnap a generációk között más és más érzelmeket, emlékeket ébresztenek. Van, aki jó érzéssel emlékszik vissza, hiszen az általános iskolás években a tanárok próbálták a kisdiákokat ösztönözni a takarékosságra, több-kevesebb sikerrel.
A tanárok mellett még a szülői, nagyszülői háttér is befolyásolta, kinek mennyire sikerült a takarékosságot elsajátítani, aztán a „felnőtt” önálló éveiben megvalósítani. Napjaink gazdasági helyzete a nyugdíjrendszerünk átalakulása is ösztönzően hat a megtakarításokra.
Ne keverjük össze a spórolás és a takarékosság fogalmát, hiszen a spórolásnak van egy kis negatív kicsengése, míg a takarékosság ösztönzőleg hat.
HarmoNet tipp: Dönts ma a holnapról! - Jövőd a mában van! >>
Sajnos még mindig nincs eléggé kihangsúlyozva a megtakarítás szerepe, és jelentősége. Napjainkban, a nyugati mintát követve szinte mindent hitelekre vásárolunk (tv-t, hűtőt, karácsonyi ajándékot, stb.) és így késztetve, mondhatnánk úgy is kényszerítve vagyunk a takarékosságra, de már a kamatokkal és kezelési költségekkel megnövelve. Ha még él a családunkban 70-80 éves nagyszülő, nagynéni, nagybácsi, ők igazán tudták milyen az amikor, „addig szabad csak nyújtózkodni, amíg a takaró ér”.

Nekik még mai napig is biztosan van a párnába bevarrva egy kis pénz, ismerek sok olyan falun élő idős embert akinek a temetkezési költsége betétszámlán van, hogy a családját ne terheljék anyagilag.
Valamit tudtak, talán érdemes lenne eltanulni tőlük néhány dolgot.
- Ők sosem vásároltak hirtelen ötlettől vezérelve. Mindig megtervezték, mikor mit szeretnének vásárolni, és szép lassan összegyűjtötték a szükséges összeget.
- Nem dobtak ki olyan dolgokat, ami még használható vagy átalakítható.
- Az étellel is tisztelettel bántak, sokkal kevesebb élelem landolt a szemétben. Kis rafinériával újra fűszerezéssel más-más hozzávalóval újra finomságokat varázsoltak a maradékból.
- Az igényeik összhangban volt a lehetőségeikkel! - Ez nagyon fontos, és belső harmóniát takar!
- Egy családi vacsorát szinte a semmiből is tudtak alkotni.
Érdemes körülnézni a saját „spájzunkban” hogyan is tudjuk megfogni a guruló Forintjainkat egy kis kreativitással, odafigyeléssel.
Tollonics Éva, személyi gazdasági konzulens, „pénzügyi szabász”
[email protected]



