Magyarországon egyelőre csekély a realitása annak, hogy a munkahely támogatásával tölthessen valaki hosszabb szabadságot, ezt önerőből kell megoldani, de nem lehetetlen.
Természetesen léteznek akadályok, pl. megengedhetjük-e magunknak jelenlegi gazdasági helyzetünkben, hogy hosszabb időt töltsünk távol a munkánktól. Amennyiben anyagi biztonságunkat kockáztatjuk szorongások közepette, az nem jelent igazi kikapcsolódást, növelheti a stressz élményt. Gátol, ha tartunk attól, hogy kiesünk a ritmusból, esetleges újításokról maradunk le, ezzel hátrányba kerülhetünk a többiekkel szemben. Gyakori eset, hogy a munkánk elvesztésétől félünk, emiatt kizárjuk egy tartós szabadságolás lehetőségét.

A németek „Sabbath Jahr”-nak nevezik azt a hosszabb szabadságot, amely több hónapig vagy akár egy évig is eltarthat. A hetedik évi megpihenés – szokták így is mondani – hagyománya az ősi babiloni időkig nyúlik vissza, amikor törvény rendelkezett arról, hogy a „hetedik évben pihenj meg”. Akkoriban még a visszamenőleges adósságok elengedése is tanácsos volt, mitöbb, általános szokássá vált a rabszolgák felszabadítása is.
A hetedik év minden kapcsolatban, így a munkaadó-munkavállalói relációban is nehéz, ekkorra bizonyosan eljön az ideje a változtatásnak, hogy a későbbiekben új lendülettel folytatódhasson a kapcsolat.
HarmoNet tipp: Munkahely-kór: Az unalom szindróma nem csak állapot, betegség! - Érintett vagy? Teszteld magad! >>
Kutatás - kikapcsolódás

Nyugaton egyetemi professzorok és bizonyos segítő foglalkozásúak körében terjedt el, mint pl. tanárok, orvosok, ezekben az esetekben mindig a munkaadó intézmény támogatásával történik a hosszú szabadság. Anyagi juttatásra a németországi tanárok ugyan nem számíthatnak, azonban biztosak lehetnek abban, hogy állásuk megmarad a megbeszélt időt követően is. Az USA-ban a professzoroknak még a havi fizetésük is jár, azért, hogy a sok utazástól, más irányú érdeklődési kör tanulmányozásától feltöltődve új lendülettel vethessék bele magukat a tudományos munkába. A professzorok mellett a nemzetközi óriásvállalatok felsőszintű vezetői is megengedhetik maguknak az éves szabadság luxusát, hogy a napi pörgésből kiszakadva testi-lelki harmóniájuk megteremtésének szentelhessék drága idejüket.
Több éves menedzseri munka után egy évig kertészkedni, vagy a meddőnek tűnő diák-rendszabályozás után végigzarándokolni a Szent Jakab-úton. Sok hozadéka van az ilyen merész vállalkozásoknak, nem csak a munkavállaló, hanem a munkaadó szemszögéből is, hiszen egy önismeretben növekedett, kitartásban megerősödött, sugárzó és elégedett embert kaphatnak vissza.
Mindenesetre a munkaadónak kiváló befektetés, ha lehetővé teszi a hosszabb szabadságot, melyet az alkalmazott felhőtlenül, önmaga építésére, megújítására használhat. Ha a szabadság eléri célját, a munkavállaló hatékonyabbá, elkötelezettebbé válik és ez a teljesítményében megjelenik.
Salamon Csilla



