Pedig külföldön teljesen természetes, hogy a munkahelyen belül is segítségére sietnek a bajba jutott embereknek, és a vállalatvezetés, valamint a munkatársak sem folytatnak struccpolitikát. Önsegítő csoportok, erős kapcsolati hálók, és a jól felfogott érdek (a munka látja kárát) is ezt kívánja.
Nálunk azonban a „munkahelyi egészség” évtizedeken keresztül csak a munkahelyi balesetvédelem (kétségkívül nagyon fontos) területét érintette.
Munkahelyi rizikófaktorok
A TESZ alapítvány szakértője szerint mára a munkahelyi rizikófaktorok között tartjuk számon a stresszt is, és érdemes a munkavállaló egészségének olyan dimenzióira is figyelni, mint a dohányzás, túlsúly vagy egészségtelen táplálkozás. Ezeknek ugyanis közvetlen hatása van a vállalat teljesítményére is, hiszen hosszabb-rövidebb időtávon károsítják a munkavállaló egészségét, ennek következtében pedig munkaerejét is.

Szex, munkahely, stressz >>
Ha a munkavállaló elhízott
Az elhízás okozta társadalmi költségek például óriásiak: a WHO Európai Régiójának egyes országaiban a nemzeti össztermék (GDP) 1%-át is elérik, áll az Egészségügyi Világszervezet közleményében. A közvetlen egészségügyi kiadások 6% írható az elhízottság rovására. Ezen felüliek a közvetett költségek - mint az elvesztett életévek, a kiesett termelékenység miatt többlet kiadások -, melyek a direkt költségek két-háromszorosát is jelenthetik. Felmérések szerint a kövér emberek többet hiányoznak betegség miatt a munkából. További eszmei költséget jelentenek a pénzügyileg nehezen meghatározható, de nagyon is érzékelhető károk, mint a rossz iskolai előmenetel, a munkahelyi diszkrimináció, a pszichoszociális beilleszkedési problémák, a rosszabb életminőség.
Számoljunk utána!
A munkahelyi egészségfejlesztés egyik nagy gátja, hogy a vállalatvezetők továbbra sem tekintenek arra valós gazdasági súlyának megfelelően, pedig az egészségfejlesztést ugyanolyan befektetésként kell tekinteni, mint a vállalat bármilyen más, üzleti alapokon álló beruházását.
Fontos lenne, hogy a vállalatok mind a költségeket, mind pedig a várható hasznokat reálisan mérjék fel egy egészségprogram kialakításánál. A munkahelyi egészségprogram hozamai között kell számba venni a közvetlen, például táppénzkifizetések költségének csökkenését, és a hiányzásokból eredő termeléskiesés mérséklődését. Eddig többé-kevésbé minden munkáltató eljut. A hiányzások „járulékos” költségeit – például azt, hogy a betegszabadságon lévő munkavállaló a vele egy csapatban dolgozók munkáját is hátráltatja – már sokkal kevesebben veszik figyelembe.
Az pedig, hogy nem csak a betegség miatt hiányzóknak van kiesett termelése, hanem azoknak is, akik nem tökéletes egészségi állapotban dolgoznak a munkahelyükön, és hogy ennek a kiesésének is vannak járulékos költségei, alig néhány vállalatnál merül csak fel – pedig ez a tényező akár sokszorosa lehet a hiányzások miatti veszteségeknek.
A vállalati egészségfejlesztés fejlődésének következő lépése minden bizonnyal az kell, hogy legyen tehát, hogy az egészségprogramokra vonatkozó pénzügyi döntések az őket megillető helyre kerüljenek a vállalatokon belül: a legmagasabb döntési szintek valamelyikére.
Kapcsolódó fórum a HarmoNeten >>
-kv-



