Unom már a tévét,
olvastam eleget,
játszani sincs kedvem,
csak várom a delet.
Nálunk este van dél, -
akkor jön meg anya,
apa kissé később,
s ebéd a vacsora.
Nosza, kötényt kötök,
gyúródeszkát elő,
munkába áll gyorsan
fakanál, reszelő.
Itt a konyhamérleg,
nem lehet tévedés!
Tojás, citrom, cukor…
lesz itt meglepetés!
Összeállt a tészta,
jöhet a töltelék!
Mazsola, citromhéj...
Van mindenből elég.
Fenséges illattal
telik meg a konyha.
Csuda-kalács készül,
akárki megmondja.
Asztalra terítő,
tányérra szalvéta,
jöhet apa, anya,
és a húgom, Réka!
De, nicsak, mi ez itt?
„Búzaliszt”, azt írja.
Tele van a tasak,
nincs egy deka híja!
Balsejtelmem támad:
tán csak nem maradt ki…?!
De, bizony, kimaradt!
A lisztet hagytam ki!
Óriási hiba!
Hogy hozhatom helyre?!
Nézzük a Kisokost,
mit tanácsol erre?
Sorjázik száz ötlet,
szellemes jótanács,
a sütőben közben -
szénné vált a kalács.
Szégyen és gyalázat!
Mit fog szólni anya?
Kinevet mindenki?!
Vigye a nyavalya!
S repül a sütemény
rögvest a kályhába.
Ha már szénné égett,
ne égjen hiába!
Hipp-hopp lecsót készít
nagy-hirtelen anya.
Mellé – már tálalva
a sütemény szaga.
De, nicsak, mi ez itt? „Búzaliszt”, azt írja.
Tetszett a cikk?



