Malackáék udvarában
Reggel óta áll a bál:
Piszkos, gyûrött pongyolában
Koca néni kiabál.
- Szedte-vette, teremtette,
nem szégyeled magadat?!
Böfögsz, csámcsogsz, nyálad csorog,
Sárba mártod hasadat.
Orrod mocskos, füled szutykos,
Csülköd, pofád maszatos.
Nem csodálom, hogy úgy hívnak:
Röfike, a kis koszos!
Hányszor mondtam, a vályúba
Ne tedd bele a lábad,
S ha turkálsz is, óvatosan,
Nehogy feldöntsd a házat!
De hiába. Falra borsó.
Egy süldônek nem ér semmit!
A lelkem is kitehetem !
Belôled sem lesz egyéb mint…
A kismalac nagy pimaszul
Beletúr az alomba,
Visszafordul, s azt röfögi:
SONKA, KOLBÁSZ, SZALONNA!
Piszkos, gyûrött pongyolában Koca néni kiabál.
Tetszett a cikk?



