Szemek, szemek, szemek, szemek...
mindenhol csak szemek...
szépek, csúnyák, kérdők, szenvedők...
de mindegyikük közepén
ott feszül a titokzatos fekete bolygó,
a sok kis univerzum egyetlen bolygója,
ami táncol, forog, lüktet,
mint a nagyok a világmindenségben,
ahol az átláthatatlan szeneszsákban
vajjúdik meg a kozmosz,
s ontja fiatal csillaggyémántjait,
melyeket fekete éjszakákon
vaskos ujjaival a láthatatlan úr
kedvese nyakába fűz...
a sok kis univerzum egyetlen bolygója, ami táncol, forog, lüktet, mint a nagyok a világmindenségben
Tetszett a cikk?



