Szép reménnyel jár az égből
szentelt ajkú, békés nyár.
Arany arccal fák tövében
fénylő csókú őszre vár.
Furulyával, bús mosollyal
csókolja a fák ölét.
Lombot nyit még szép szemével,
s földre sírja örömét.
Varázspálca nyílik ujján,
Szívdalára madár éhez.
Virág szökken fényhajába,
s lombok bújnak bús fejéhez.
Hűvös hajnal kéklő faggyal
dúlja keblét, földre dönti.
Lázas esők sírják sírját,
s múlását a Nap köszönti.
Furulyával, bús mosollyal csókolja a fák ölét.
Tetszett a cikk?



