Kakapisa szaggal simogat a szél
mellettem egy férfi magában beszél
várom a buszt már félórája várom
két és fél perccel múlt háromnegyed három
negyedóra múlva a pokolban kell lennem
furcsa gondolatok kavarognak bennem
persze a busz sehol mindig ezt csinálja
a mellettem állónak be nem áll a szája
önmagával folytat hosszú párbeszédet
arról hogy vasárnap az ebéd odaégett
meg arról hogy a hétfő rosszabb mint a szombat
agyamban eközben vészharangot kongat
valaki és jelzi hogy vége van a dalnak
a buszsofőrök sorban mártírhalált halnak
s a pokol kapuján meg lóg a tábla ZÁRVA...
Hát erről szól az élet: állunk, buszra várva.
negyedóra múlva a pokolban kell lennem furcsa gondolatok kavarognak bennem
Tetszett a cikk?



