Meséld el, hogy egyszer volt, volt egy gyerek,
Rég volt, igaz is volt, most pedig itt toporogsz,
Hogyan is mondjad el, hogyan is volt akkor,
Meséld el nekem, meséld már, bizony ez úgy volt...
Mikor gyerek voltál, sokat bújócskáztál,
Ha sokan voltatok, akkor meg fogócskáztatok,
Te fiú voltál, hát gyakran homokoztál,
Te lány voltál, hát papást-mamást játszottatok
Sok játékot kitaláltatok, ugye így volt,
Így kellett lennie, hiszen sohase unatkoztatok,
A lányok, a fiúk előtt hencegve nyargaltatok a téren,
Vagy nyárelő alkonyban cserebogarat fogtatok a réten
De kergettetek lepkéket is, ahányat csak láttatok,
Ugri-bugri kecskegida is volt gyakran pajtásotok,
Futott utánatok, előttetek, körétek bűvköröket tekerve,
Majd vadásztatok tücsökre, hátha csak nektek is cirpelne
Máskor meg a szivárványt vártátok zápor után,
Fesse már végre valaki az égre, kapu legyen a mesékbe,
Bizony, csodálatos dolgok jelentek meg azután,
Ha meséket képzeltetek az égre, soktornyú felhők méhébe
Bringázni a Mátyás hegyi Schmidt kertbe is jártatok,
Ez, a Zichy kastély volt parkja volt kalandjaitok Paradicsoma,
Sokszor fiúk, lányok együtt labdáztatok, a kidobósban kacagtatok,
Éltetek és éreztetek, játékról játékra, örök örömökre gondolva
Fociztatok kiskapura, a kapufa két fa törzse és két kőrakat,
Vagy esti ködben a zseblámpa fénycsóvája lett a hősi fénykard,
Vele minden félelmet, szörnyet nagy zsivajjal kaszaboltatok,
Hogy majd erről igaz mesévé forrjon hajnalra éjféli álmotok
Meséld el még azt is, lányok, ha babáztak, hogy csinálták,
Meg azt is, ahogy a sok virágszálból az igazi hajdíszt fonták,
És még ezernyi mindenféléről mesélj, ami volt, ami nem, de hogy volt...
De eddig én meséltem neked, rólad, most te meséld tovább boldogságodat
Vagy esti ködben a zseblámpa fénycsóvája lett a hősi fénykard, Vele minden félelmet, szörnyet nagy zsivajjal kaszaboltatok
Tetszett a cikk?



