Ködben a magas hegynek lába,
Felhõk szállnak oda, reája,
Betakarák a sötét fenyvest,
Mit a tél hódított már meg.
A felhõkbõl álom hullik,
Álom hullik e téli tájra,
Ott az ágak közt mókus bújik,
Megy hosszú, hosszú álmára.
Álmodj tavaszt, sötét fenyves,
Álmodj meleget, rideg hegyfok,
Álmodjál, fenyõ, öreg, deres,
Álmodj virágot, nyárig aludjatok.
Hegyi ember, láss szép képet
Mikor alszol, színest, fényest,
Tündérlány táncoljon rajta,
Menj el hozzá, oda, oda.
Tündéri szépség, lányos mosoly,
Magállsz, mert ez oly szép,
Gyönyörû, földöntúli, kívánod:
Bár örökké tudnád ezt nézni!
Azúrszín szemek, arany haj,
Igézõ ajkak, ölelõ kar,
Öleld át õt, a szép tündérlányt,
S boldog leszel, semmi se bánt.
Felébredsz majd, s mosolyogsz,
Nem hiszed, hogy valót álmodsz,
De midõn a tél már rég eltávozott,
Csillagok alatt útnak indulsz legott.
Sûrû, sötét erdõ elõtted,
A napfény se hatol át rajta,
Belépsz: az elsõ lépést megtetted,
A másikat már ösvény mutatja.
Meglátsz egy tisztást:
'Ugyan mi lehet arra?'
Tündér táncol, énekel,
Akárcsak az álmodba.
Megismered, láttad már,
Õ volt az álmodba,
Rád mosolyog,
Hozzád táncol, oda, oda.
Ködben a magas hegynek lába, Felhõk szállnak oda, reája
Tetszett a cikk?



