Farsangi bálba ment a menyasszony,
vágya repesve várta a táncot,
hitte: az élet rítusa lesz ez,
éjjelibábként hozva románcot.
Sok fura álarc, sűrű tömegben,
és a menyasszony lelke kitárva.
Várja a párját. Fénylik a parkett.
Egymaga van: álarctalan árva.
Kábulatában körbetekintget,
nézi sok álarc szörnyű viháncát:
párba fonódva körbekeringnek,
lejtve a szíve áhítatáncát.
Fénylik a parkett, koppan a sarkak
furcsa, valótlan, ritmusos álma.
Áll a menyasszony ott a tömegben.
Itt a tömegben nincsen a párja.
Eljön a hajnal, arca de halvány:
álmos, elfáradt ő is a bálban.
Sok fura álarc? Mind hazamentek.
Csak a menyasszony könnye hibátlan:
Ott rebeg egyre, fénylik a parkett
összetiportan szűkszavu lakkján.
Áll a menyasszony hajnali törten,
halk remegés fut végig alakján.
Kábulatában körbetekintget, nézi sok álarc szörnyű viháncát: párba fonódva körbekeringnek, lejtve a szíve áhítatáncát.
Tetszett a cikk?



