Felsikolt, üvölt a nagy Hold! Korbácsolja néma vágyak Éjszakáján a sok árnyat. Megtisztítja a világot. [...] A Holdon bámulva felejtett szürke, kék, barna, zöld szemeken soha nem látsz karcolást.

Sokan vagyunk mi, a háttérbe szorítottak.
Sokan, nagyon sokan.
Miénk a föld árnyékos fele.
Ó jaj, Ó jaj, Ó jaj!


      I.

Hadd dicsérjem a sötétbe szorított fényt,
a fekete háttérben ércesen világító Holdat.
A naptól égetett szemű szerencsétlenek menedékét.
Őt, a szépet.

Nem ontja pazar sugarát nyugalmat ölő Napként.
Nem teríti fényét minden lényre egyaránt.
A kiválasztottak lámpása Ő.
Az égre meredő igazak reménye,
a tiszták mennyországa.
A papok által kiátkozott eretnekeké,
A koldusoké, cigányoké,
Sántáké, púposoké, kövéreké,
A bénáké, az őrülteké.
Azoké a Hold, akiket a dölyfös-Nap hívei
megvetnek.
Azoké, akiket én szeretek.

A Holdon élnek a jók, a szépek, az őszinték.
A Holdon élnek az öngyilkos szerelmesek, az örökké éhezők,
A szépre szomjhúzók.

A Holdon lakik az értelem, az örök-igazság.
A Hold túléli az emberiséget.


      II.

Néha tiszta holdas éjen,
ha
Alszik ember, alszik állat
és
Tespedt árnyak árván állnak,
és
Hímes hölgyek bújnak mélyen,

Halkan érdes roppanással
Dallam indul végtelenbe,
Dallam száguld szerte-széjjel,
Szerte-széjjel roppanással.

Átcikázik ember-lelken.
Ember lelken ámulással,
Hegyeken hűs tárulással,
Szédüléssel ember lelken.

Holdnak hangja, hej de gyászos!
Holdnak hangja sárga bánat.
Holdnak hangja éhes holnap.
Hold-hangszóró torka kormos.

Holdnak hangja mégis oly szép.
Andalognak furcsa holtak,
Vánszorognak hó, ha olvad.
Tiszta lelkük most is él még.

Bő köpenyük meg-meg lebben.
Dallam szárnyon messze szállnak.
Messze szállnak a bús árnyak.
Bő köpenyük meg-meg lebben.

Felsikolt, üvölt a nagy Hold!
Korbácsolja néma vágyak
Éjszakáján a sok árnyat.
Megtisztítja a világot.

   ajánlás:
      Ha holdas éjen
      Égre bámulsz,
      Tiszta szemmel,
      Áradón,
      Tárd ki szíved
      Szépre vágyva,
      S hallod mit dalol
      A Hold.
      Dalol vágyat,
      Dalol könnyet,
      Szent-szemeken
      Rezdülőket.
      Dalol hitet,
      Igazságot.
      Tanít szeretni
      A világot.

      Hallgasd csak!
      Már benned is dalol.


III.

Fellobognak gyötrő vágyak.

Fáradt testek pörögnek a levegőben,
mint megannyi falevél.

Egy láser-sikoly fúródik át a földgolyón.
Egy lélek élni akar a Holdon.


IV.

Felröppenő jajok teste a Hold.
Sárga sikolyok poros bánat zuga.
Iszapba temetett hamuszín-fájdalmak menekítője.

Csukott szájak néma melódiája zendül
Vulkánról vulkánra.

Éjszakai népek reményeként
ajkaik közt
remeg hajnalban,
s poruszálya sikong az éjben
jajgatva.

A Holdon bámulva felejtett szürke, kék, barna, zöld
szemeken
soha nem látsz karcolást.

A napimádók szeme - kocsányos. égetett, zavaros szem -,
mindig hunyorít.

Görnyedő testek, lázadó testek, villamos erővel töltött,
robbanó testek,
Holdas éjszakán oly engedékeny lánytestek
Feléd tárulnak, bár öntudatlan.

Emberi remények tárháza,
Sok titok tudó,
Huncut pillantások látója
A Hold.

Nekem nem istenasszony a Hold,
hanem hímnemű barát.
Megosztom vele testem-lelkem
minden bánatát.
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.