Találtam egy döglött szivárványt.
Valaki elvágta a torkát.
Kifolyt a vére,
ráömlött az utak kövére,
mezők füvére, folyók vizére,
az erdők lombjai közé.
Holtában halott színei
végigterültek a tájon,
s megölték a búzavirágon
mézet kereső méhet.
Mellette láttalak meg Téged.
Mellette térdeltél és sírtál,
szipogva szólongattad szivárványod,
virággal cirógattad,
könnyeddel megitattad,
szemeddel melengetted,
csókoddal élesztgetted -
Minden hiába.
Az út porábaa,
mezők füvébe, folyók vizébe,
az erdők lombjai közé
mozdulatlanná fésülte halála.
Merev volt akár kőbe zárva
vonagló, morcos fájdalom,
s tűnődően esetleges,
mint a hajnali ágakon
tétova harmat gyöngye,
hullni készen.
Találtam egy döglött szivárványt. Valaki elvágta a torkát. Kifolyt a vére, ráömlött az utak kövére, mezők füvére, folyók vizére, az erdők lombjai közé.
Tetszett a cikk?



