Gyanútlanul kószálok csendben, az éjben,
S míg a sötétben lassacskán ballagok,
Fejem felett kinyílnak égi csillagok;
S fénylenek rám fehéren…
Színes mesevilág álmodozik felém,
Kecsesen tárogatja bohém karjait,
Ha elkapnék egyet, az titkon távozik;
Ködfátyolt terítve elém.
Oly de oly hamar elérkezik a reggel,
De álmaim, kérlek, el ne sikkanjatok!
Az éjjel tálalva: a hold s csillagok
Várnak rám árgus szemekkel.
Most gyanútlanul felkaphatnátok engem,
Úgy tennék, hogy nem venném észre a csodát,
Holnap este kinyílnék én is, és reád
Leragyognék szeretetben.
Gyanútlanul kószálok csendben, az éjben, S míg a sötétben lassacskán ballagok, Fejem felett kinyílnak égi csillagok; S fénylenek rám fehéren…
Tetszett a cikk?



