Lássuk hát:
Mivel tudjuk, hogy az egyén, a rendszerek és a közösség viszonya igen szoros, hiszen alapvetően, azaz a végletekig lecsupaszítva a kérdéskört, a túlélés a tét, és ennek következtében a különböző egyéni és csoportidőszakok kivétel nélkül mindig megválasztják és megszűrik a rendszerezettséget, mert ezáltal próbálnak fennmaradni a nagy közös rendszerben, ezért úgy tekintjük, hogy mindaz, ami az életet támogatja, jó.
Ami pedig nem támogatja, azt a soros időszak úgyis leválasztja szellemi, érzelmi és így anyagi szinten is úgy az egyénről mint a csoportról.
Tehát a mágia és a rontás, akár egyéneknél, kár csoportosan, egy szellemi, érzelmi kötést jelent alapvetően, amivel az egyén vagy csoport életét megpróbálják más egyének vagy csoportok befolyásolni.

(Hogy hogyan zajlanak az ilyen jellegű tevékenységek, azt a Traumatérkép cikkek nem tárgyalják, mindenesetre a témában rendkívül sok írott anyag jelent már meg, így nem valószínű, hogy bárki érdeklődő kíváncsisága kielégítetlen maradna.)
Mivel az élet természete a formák folytonos változásában rejlik (épülés és bomlás), ezért a Traumatérkép a mágiát és a rontást egy ehhez hasonló, ám emberi akarat formálta eseménysorként értékeli. Ami annyit jelent, hogy az őseidtől öröklött, illetve a magad által szerzett traumáidat és tudásodat nem feltétlenül életet támogató befolyásolás éri. Viszont, ha ilyen helyzetekbe kerülsz, és felismerted a helyzetet, akkor valószínűleg éppen egy rejtett öröklött problémán dolgozol.
Kapcsolódó cikkek
Tulajdonképpen az, hogy ki mennyire igényel, vagy tűr el, alkalmasint megpróbál alkalmazni egy ilyen típusú beavatkozást, az az egyén vagy a csoport dolga.



