
Charles Edward Anderson Berry 1926. október 18-án született a kaliforniai St. Louisban. Huszonhat éves korában Johnnie Johnson zongoristával és Ebby Harding dobossal egy helyi klubban kezdte az ipart. Johnsonnal több mint 30 évig zenélt. Kezdetben bluest játszott kaliforniai klubokban, 1955-ben Chicagóban, a blues fővárosában kötött ki. Muddy Waters ajánlotta neki a Chess kiadót - bejött.

Rocktörténelemmé vált első nótája, a Mabellene (Maybellene-nek, Maybelline-nek is írják) 1955-ben született. Utána jött a többi felejthetetlen dal: Sweet Little Sixteen, a Reelin’ and Rockin, a Rock and Roll Music, a Roll Over Beethoven, a Johnny B. Goode, az Oh, Baby Doll, a School Days, a Promised Land, az Around and Around, a Thirty Days, a Too Much Monkey Business, a You Can,t Catch Me - tegye hozzá ki-ki a maga kedvencét.
Szinte kizárólag saját szerzeményeit énekelte-játszotta. Híres kivétel a Route 66 (Troup száma) és az I Just Wanna Make Love To You (Willie Dixontól) - az „idegen tollak” jobbára bluesok. A blues ugyan másodlagos volt pályáján, de több szép darabbal ajándékozta meg híveit.

St. Louisban évtizedek óta működik vidám parkja, a Berryland, ahol megállás nélkül szóltak szerzeményei. Állítólag soha nem kell egy napon dalt ismételni. (Nincs hírünk a park bezárásáról.)
Listavezető dala viszonylag kevés volt, s főként rhythm and blues listán értek csúcsra. Túl fénykorán, 1972-ben lett első a My Ding-a-Ling című dala arról a bizonyosról, ami csak fiúknak van.

A hatvanas években nemcsak saját fantasztikus fellépései tartották "életben", hanem a dalaiból készült hatalmas mennyiségű feldolgozás is. "Belőle élt" pályája kezdetén a Beatles, a Rolling Stones, az Animals, a Dave Clark Five és a Beach Boys - korántsem teljes a sor. Kortársai közül énekelte dalait Jerry Lee Lewis, Elvis Presley és Little Richard is.
Chuck Berry a blues, a boogie és a mambo ötvözetéből „főzött”. Színpadi produkciója, utánozhatatlan „kacsatánca” egyedi és fergeteges volt. Sokáig bírta az iramot.

Elsők között került be a rock and roll halhatatlanjai közé 1986-ban. Ő sem hiányzott arról a gáláról, amelyet a műfaj vénei és ifjai adtak 1995-ben a Rock and Roll Halhatatlanjai clevelandi múzeumának megnyitásakor. Begyűjtötte az American Music Awards és a Grammy életműdíját (lemezért viszont nem kapott Grammyt). Hatodik a Rolling Stone 100 legjobb gitárosának listáján, de ezt sokan vitatják. Adócsalás és drogügyek miatt többször összeütközött a törvénnyel.
Kétszer láthattuk Budapesten: először a nyolcvanas évek elején, egy hozzá méltatlan produkcióval. Majd 1998-ban a Kisstadionban, amikor a vele együtt fellépő Jerry Lee Lewist és Little Richardot finoman szólva lemosta a színpadról. Láthattuk a Régi idők rockzenéje című filmen is.

Amikor a világ a rock and roll 50. születésnapját ünnepelte, éppen az ő első albuma, az After School Days került a műfaj tortájának tetejére. Az emlegetett trófeákon kívül megkapta a BMI Icon életműdíjat és a nashville-i dalszerzők szövetségének nemzetközi díját is. Dalai közül a Mabellene, a Rock and Roll Music és a Johnny B. Goode szerepel a Rolling Stone 500-as dallistáján.
A rock and roll király most öregen is hetente minden szerdán fellép klubjában. Szenzációsnak ígérkezik az idei óévbúcsúztatója: New Yorkban B.B. Kinggel lép színpadra, de vannak más lekötött koncertjei is erre az évre. Megbocsátható, hogy idén „csak” két korábbi lemezének újrakiadásával és Icon című válogatásával jelentkezik. Lemezeinek számát talán ő maga sem tudja pontosan.



