
A csapatnak olyan tagjai voltak, - a két alapító tagon kívül - mint Mike Vickers gitáros és alt-szaxofonos, Dave Richmond basszeros és a ma is ereje teljében lévő Paul Jones énekes-herflis. A nevüket hamarosan Manfred Mann & The Manfreds-re változtatták, majd később tovább rövidítették, egyszerűen Manfred Mann-ra.

Az átütő világsikerre 1964-ig kellett várniuk, íme a teljesség igény nélkül egy összeállítás Manfred Mann és néhány zenészének a slágerlistás helyezéséről!
5-4-3-2-1 (no:5 1964)
Sha la la (no:3 1964)
Do Wah Diddy (no:1 1964)
Hubble Bubble,Toil and Trouble (no:11 1964)
Come Tomorrow (no:4 1965)
Oh No Not My Baby (no:11 1965)
The One In The Middle (no:6 1965)
If You Gotta Go, Go Now (no:2 1965)
You Gave Me Somebody To Love (no:36 1966)
Pretty Flamingo (no:1 1966)
Just Like A Woman (no:10 1966)
Semi-Detached Suburban (no:2 1966)
Ha Ha! Said The Clown (no:4 1967)
Fox On The Run (no:5 1968)
My Name Is Jack (no:8 1968)
The Mighty Quinn (no:1 1968)
Ragamuffin Man (no:8 1969)
Paul Jones szólóban:
High Time (no:4 1966)
I’ve Been A Bad Bad Boy (no:5 1967)
Mike d’Abo:
Build Me Up Buttercup (The Foundations csapattal) (no:2 1968)
Handbags And Gladrags (felvételek Chris Farlowe, Rod Stewart és a The Stereophonics társaságában)
McGuinness Flint:
When I’m Dead And Gone (no:2 1970)
Malt And Barley Blues (no:5 1971)
Visszatérve a tervezett koncertkörútra, a hírek szerint a résztvevők között lesz a főnökön kívül Mike Hugg, Paul Jones, Tom McGuinness, Mike d’Abo valamint Rob Townsend, Marcus Cliffe és Simon Currie.
Végül egy szujektív megjegyzés, számomra Manfred Mann formációi közül a legkedvesebb az Earth Band-je volt, amellyel Budapesten is járt és az évtized egyik legjobb koncertjét adta. Ennek bizonyságául egy kis részlet!



