A mélynövésű, hihetetlenül mély torkú Burdon 1941. május 11-én született Newcastle-ban. Fiatalon megfertőzték őt blueszal az Angliába tévedő fekete matrózok és más szerzetek, akiknek a zsákjában mindig ott lapult néhány fekete korong, amire rácsaptak a fiatalok. (Abban az időben a BBC zenei műsorai őskövületek voltak, a szigetországi boltokban is olyan ritka volt az ilyen muzsikát tartalmazó lemez, mint Towerben a fehér holló.)

Alan Price billentyűs rhythm and blues együttesében kezdett 1962-ben, a banda egy évvel később Animals néven folytatta. A fehér zenészek közül elsők között léphetett fel a szigetországban turnézó Sonny Boy Williamson II-vel.
A diadal éve 1964, amikor Alan Price elkészítette az ősrégi The House of The Rising Sun saját változatát, amely azonnal listavezető lett, s azóta is megunhatatlan.
A blues klasszikusok John Lee Hookertől (Boom, Boom, Dimples) Ray Charles-tól (Mess Around, Hallelujah, I Love Her So) Bo Diddleytől (Roadrunner), rock and rollok (Memphis Tennessee, Around and Around) alkották a repertoárt. Később az Inside Looking Out, See, See Rider, Gin House Blues és hasonlókkal kiegészülve. Nevükhöz híven meglehetősen vadállati koncerteket adtak, de mindig a zenén volt a hangsúly.

Nem tudni, hogy belső késztetésre vagy a menedzserek parancsszavára pszichedelikus rockra váltott barátunk. Valószínűleg ő maga kereste a változást, a lelkiállapotát tükrözte a Winds of Change album, a Monterey, a Good Times, a San Franciscan Nights. Ennek bűvöletében lépett fel Monterey-ben, Barátok lettek Jimi Hendrix-szel, akit basszusgitárosa, Chas Chandler fedezett fel.
Az Animals késői korszakában Zoot Money billentyűs és Andy Summers szólógitáros és sok más kitűnő zenész (nem feltétlenül ismert) kísérte.
A hetvenes évek elején fekete zene következett fekete zenészekkel - ez volt a War. A Spill the Wine, a Paint It Black (sokszorosan lealázta a Rolling Stones eredetijét) és más nóták később is helyet kaptak pályáján.
A hetvenes-nyolcvanas évek kevés újat adott, de saját stílusához – és az Animals számaihoz hű maradt, koncerteken mindig hozta a formáját. Őt sem kerülte el az alkohol és a drog, de túlélte.

Budapestet kedveli, hetedszer jön júniusban. Először a régi BS-ben hallhattuk 1984-ben, majd 1992-ben és 1993-ban Brian Auger zseniális billentyűssel a Petőfi Csarnokban. Fellépett a Sziget Eurowoodstock fesztiválján 1994-ben, a rendezvény pólóját is jól láthatóan viselte egy későbbi tengerentúli interjúján. Aztán 1999-ben nélküle járt itt egy Animals II formáció régi zenészeivel.
A PeCsában 2006-ban a Soul of a Man című friss albumával érkezett, de akkor is a klasszikusok uralták a programot, akárcsak egy évvel később Alsóörsön. (Feltűnést keltett mindkét évben a csinos Paula O’Rourke, aki nem is akárhogyan basszusgitározott.) Tizenhat dalt énekelt végig Alsóörsön kitűnő formában.
Június 4-én a budapesti StarGarden fesztiválon is nyilván lesznek nagy alakításai. Ezúttal Terry Wilson (basszusgitár), Billy Watts (gitár), Red Young (billentyűs) és Brannan Temple (dob) lesz a társa.
Két éve Eric Burdon Londonban, a Royal Albert Hallban a Warral – helyesebben a War emlékzenekarral, hiszen mindössze Lonnie Jordan volt az egy szem eredeti – is bizonyított, mint minden koncertjén. Biztosan marad muníció a kerek szülinaphoz is.



