
Nyolc évvel ezelőtt, ilyentájt pedig már az egész blues szakma a lábai előtt hevert, amikor piacra dobták a Lie To Me című albumát, majd később jött a soul, a rock és a tervezett gospel-korong.
De ne szaladjunk ennyire előre az időben, nézzük, hogyan is kezdődött ez a varázslatos karrier!
Jonny Lang 1981. január 29-én (más források szerint 20-án) a Minnesota állambeli Minneapolisban született, de az észak-dakotai Fargo környékén nőtt fel. Még csak 12 éves volt, amikor színpadra lépett a Bad Medicine Blues Band egyik programjában, majd a zenekarhoz társulva hamarosan Kid Jonny Lang & The Bing Bang-re változtatták a nevüket. Az 1995-ös Smokin’ című debütálás ugyan csak helyi siker volt, de már felfigyeltek rájuk a komolyabb kiadók.
Az igazi bemutatkozásnak azonban az 1997. január 28-án az A&M Recordsnál megjelent Lie To Me album tekinthető. A saját dalok mellett öt feldolgozást is rátettek a korongra, az egyik, nagy kedvencének Albert Collins-nak a There’s Gotta Be A Change című dala. De valami eszméletlenül szól a Sonny Boy Williamsontól jól ismert Good Morning Little School Girl adaptációja is. Szinte hihetetlen mi van ennek a gyereknek a torkában, valamikor Eric Burdon keltett ekkora feltűnést fekete hangjával Newcastle-ban, majd később szerte a világban. Ez a lemez kötelező hallgatnivaló minden blues-rock rajongó számára!
Egyébként Jonny fantasztikus gitárjátéka - kirobbanó tehetsége mellett - annak is köszönhető, hogy napi hat órákat gyakorolt hátulgombolósként és olyan mestereket hallgatott Collinson kívül mint, Robert Johnson, Freddie King, Muddy Waters, Lightnin’ Hopkins, Luther Allison és B.B. King. Hamarosan az a megtiszteltetés érte, hogy a mosolygós fekete blues királlyal együtt is gitározhatott. Közös turnéjuk életre szóló élményt jelentett a fiúnak, "ránéztem és rájöttem, hogy az isten mellett vagyok" - vallott az egyik interjúban érzéseiről. A 16 éves Lang képességeiről B.B. azt mondta, hogy ő ebben a korban, nem tudott úgy játszani, mint ma. Ezek a gyerekek pedig már ma ezen a magasságon indítanak és hová fejlődnek majd - adott zenei helyzetjelentést fekete királyunk.
De nemcsak B.B. King osztotta meg vele a színpadot, hanem a Blues Traveller, a Rolling Stones és Jeff Beck is. Egy dal erejéig (6345789) Lang feltűnik a Blues Brother 2000 című filmben, amelyet nálunk is vetítettek.
Lehet, hogy sok kortársa ilyen sikert látva maradt volna a blues-nál, de Jonnynak az 1998 őszén megjelenő Wander This World című albuma inkább soulos hangvételű lett, ami semmit nem von le az értékéből. Azért ezen is játszik egy olyan Luther Allison blues feldolgozást Cherry Red Wine címmel, hogy az embert egyszerűen letaglózza.
Ezt követően viszont évekre eltűnt, bár időnként koncertezett, de új lemeze csak nem jött ki. Már sokan aggódtunk, hogy mindössze ennyi volt? Közel öt évig tartó "koplaltatásunk" után 2003-ban azután boltokba került a Long Time Coming, amelyen Jonny a rockos arcát mutatja a rockrajongók nem kis örömére. Már a Give Me Up Again című nyitódalban megvillantja a teljes fegyverzetet, majd elandalít bennünket olyan lírai gyöngyszemekkel, mint a Red Light, a Beautiful One, a Goodby Letter és a Hide Your Love. A Happiness and Misery című pörgős dallal pedig egyszerűen "lerohan bennünket".
Tavaly nyáron arról kaptunk hírt, hogy Jonny újabb kihíváson töri a fejét, a dögösen megszólaló elektromos gitárját tokjába téve, akusztikus koncerteket ad a nyár végétől késő őszig. Néhány buliján Buddy Guy is tiszteletét tette, persze nem nézőként. De az igazi meglepetést azzal a nyilatkozatával keltette a műfajokat bátran váltogató gitáros, hogy gospel-jellegű lemez elkészítésére készül, de megjelenési időpont még nincs. Reménykedjünk, hogy erre nem kell újra öt évet várnunk.
Géczi László



