
1965. augusztus 13-án tartotta bemutatkozó buliját a zenekar friscóban, a Matrix nevű klubban. Akkor már együtt volt a zenekar magva: Marty Balin énekes, a finn származású, blues-ban utazó Jorma Kaukonen, valamint Paul Kantner gitárosok és az első lemezig kitartott velük a jazzben és a folkban is jártas Signe Toly Anderson, akinek a férje egyike volt annak a "Merry Pranksters" közösségnek, amely Ken Kesey, a Száll a kakukk fészkére írója köré alakult ki a Timothy Leary-féle LSD-kísérletekre és egyben ő volt a Matrix fővilágosítója is...
A zenekar neve híven tükrözi az akkori kaliforniai divatot, amely a lehető legőrültebb, képzavaros neveket részesítette előnyben a rock-műfajban. Az Airplane megértéséhez nem kell nagy fantázia, elvégre az "utazások", a "repülések" mindennaposak voltak abban a körben, a Jefferson viszont nem az amerikai alkotmány megalkotójára, hanem Blind Lemon Jeffersonra utal, aki Kaukonen nagy kedvence volt.
A csapatot hamar felkapta a korszellem, 1966. február 4-én már ők tarthatták a hivatalos nyitó koncertet Bill Graham legendás San Franciscói Fillmore-jában. Jack Casady basszusgitárossal, majd Spencer Dryden dobossal készült 1966 nyarán első albumuk a Jefferson Airplane Takes Off. Signe azonban első gyermeke születésekor kiszállt a bandából, hogy átadja a helyét a kísérteties hangú Grace Slicknek. A vonzó külsejű Grace (képünkön) - a helyszíni koncertbeszámolók szerint - a hippik kérésére és nagy-nagy örömére néha kinyitotta a blúzát is, hogy megvillantsa a népeknek formás kebleit. Abban az időben még nem tiltakoztak az álszent amerikaiak, mint Janet Jackson emlékezetes eseténél tavaly.
1967 hozta el a nagy áttörést Jeffersonéknak: ekkor készült el a Surrealistic Pillow című lemezük, amely a Beatles Sgt. Pepperével, a The Doors első albumával és a Pink Floyd The Piper At The Gates of Dawn-nal együtt az első nagy "szeretetnyár" kötelező zenéje és amellyel az Airplane a Grateful Dead, az Iron Butterfly, a Quicksilver Messenger Service és a Kaleidoscope mellett a kaliforniai "acid-rock" legfontosabb zenekarává nőtte ki magát.
Ezen az albumon hallható a White Rabbit című, alig több mint kétperces darab, amely az Alice Csodaországban és más Lewis Carroll-művek kábítószeres víziói nyomán készült. (Nem is annyira mellesleg ugyancsak Carroll ihlette meg John Lennont a Beatles: I Am The Walrus című dalában.) Nem kevésbé nevezetes erről a Somebody To Love rohanó himnusza vagy az Embrionic Journey akusztikus gitáros bravúrja.
A Surrealistic Pillow megjelenése szinte egybeesett a Monterey-i popfesztivállal, ahol szintén elvarázsolták a közönséget, általában rövid, de annál sűrűbb belső szövésű, intenzív agyi és érzelmi hatásokat kiváltó dalaikkal és fényshow-jukkal. Meghívták őket az Ed Sullivan Show-ba is, annak a színes-vibráló felvételét azóta is gyakran játsszák a zenei tv-csatornák.
1968-ban ezt a zenei vonulatot folytatták még elvontabban a Crown Of The Creationnal, ekkor látogattak először Európába a The Doors előzenekaraként és ugyanebben az évben kaptak címlapot a Life magazinban. 1969-ben jelent meg legpolitikusabb lemezük, a vietnami háborút támadó Volunteers, ezen alapult augusztusi woodstock-i fellépésük, amelyet "hajnali mániákusok zenéjének" neveztek. 1969 decemberében részt vettek a rossz emlékű altamonti bulin, amelyet a Pokol Angyalainak garázdálkodása és gyilkossága tett hírhedtté. Bár az utókor elsősorban a Rolling Stones koncertje alatt történtekre emlékszik, a Jefferson Airplane sem úszta meg a balhét: Marty Balint nemes egyszerűséggel leütötte egy "Angyal", aki így oldotta fel a kettejük közti nézetkülönbséget.
Ettől kezdve a Jefferson Airplane már nem volt a régi. Készült ugyan még két lemezük, de Balin és Dryden nélkül, Kaukonen és Casady megalakították a Hot Tuna duót, először mint "mellékállást", majd ez lett főfoglalkozásuk. A banda további tagjai később Jefferson Starship, majd Starship néven játszottak, de ez már egy másik történet.
1994-ben Paul Kantner Jefferson Airplane néven hozta el saját formációját Budapestre a Diáksziget-Eurowoodstock fesztiválra.



