
A banda főnöke a szólógitáros, Tony "T.S." McPhee, aki London egyik külvárosi negyedében nőtt fel barátaival, akik majd későbbi zenésztársai lesznek. Idejük nagy részét blueslemezek hallgatásával töltötték egy akkoriban kedvelt lemezboltban. Ők alkották azt az ismeretlen zenekart, melyet az a megtiszteltetés ért, hogy 1964-ben. a szigetországban koncertező John Lee Hookert kísérhették. A fenn említett zenészeken kívül Alan Parker zongorázott és David Boorman dobolt. Egyébként Hooker volt a csapat keresztapja, ugyanis a fiúk Lee egyik számának (Ground Hog Blues) címe után, vették fel a Groundhogs nevet.
McPhee 1965 áprilisában részt vett Champion Jack Dupree From New Orleans To Chicago című albumának felvételénél, ahol olyan brit szupergroup tagjaként muzsikált, melyet John Mayall herfli, Eric Clapton gitár, Malcolm Pool basszusgitár és Keef Hartley dob alkotott. Májusban a Hookert kísérő Mormotákkal egy lemezt is rögzítettek, London Sessions címmel. 1966-ban azonban váratlanul feloszlottak, saját zenei anyag csak két kislemezen maradt utánuk.
Ezután Tony szólófelvételeit Mike Vernon gondozta, majd McPhee és John Cruickshank a Herbal Mixture nevű formációval adott ki két kislemezt. A nyugtalan szólógitáros 67 elején a Decca felkérésére a veterán bluesmuzsikus, Eddie Boyd And His Blues Band című albumán játszott, majd a Hapshash And The Coloured Coat korongon. Mégsem találta a helyét ezekben a formációkban, ezért úgy döntött, újra összehozza a Groundhogst, amelyben ünnepeltünk Pete Cruickshank basszusgitározott, Steve Rye herflizett és énekelt, valamint Ken Pustelnik dobolt.
1968 októberében jelentették meg a Scratching The Surface című lemezüket, melyen Tony McPhee - ahogy rajongói nevezték a Stratton Hill-i Jimi Hendrix - lehengerlően egyedi blues gitárjátékot mutatott be. Szinte hihetetlen, de a Marquee stúdiójában jóformán egy az egyben rögzítették a számokat. A bluesfeldolgozások és Tony saját szerzeményei annyira jól sikerültek, hogy ez az album a brit blues egyik sarokkövének számít.
A következő évben Blues Obituary címmel kiadták második LP-jüket Steve Rye nélkül. A Mistreated blues-átirat és az Express Man saját szerzemény erről különösen kedvelt lett a koncertjeiken, s már jelezték az együttes elindulását a progresszív zene irányába.
Az 1970-es Thank Christ For The Bomb című háborúellenes albumuk is remekül sikerült, az 5. helyre jött fel az angol listán. A címadó dal igazán bombasztikus hatású, a hatalmas bomba robbanása után valami eszelős gitárőrületbe megy át a banda. Ezen kívül is van még néhány emlékezetes "durranás" a korongon: Strange Town, Soldier, Garden, Excentric Man. A Wight-szigeti fesztiválon is remekül helytálltak az ismertebb nevek között. McPhee azonban újat akart, az 1971-es Split című lemezükön egységes koncepcióval jelentkeztek, az album egyik oldalán szereplő négy tételes mű középpontjába a skizofréniát állították. A másik oldalon pedig a Cherry Reddel boldogítanak bennünket, emlékezetesen. Ebben az évben a Rolling Stones angliai turnéján a Groundhogs volt az előzenekar, majd Európában a Fleetwood Mac-kel koncerteztek. Ez az év a banda pályafutásának a csúcsa volt, amit soha többé nem tudtak megismételni.
Pustelnik otthagyta a csoportot, miután piacon volt a Who Will Save The World? The Mighty Groundhogs című új LP-jük 1972-ben. No, erről a The Grey Maze-t hallva eláll a lélegzetünk. Ez lett az utolsó Top 10-es albumuk. Ezután Clive Brooks ült a dobok mögé, aki korábban az Egg nevű zenekarban játszott. Ősszel a boltokba került a Hogwash című nagylemezük, de ennek a fogadtatása elmaradt a várttól. Menedzselési problémákra való hivatkozással az együttes 1975 tavaszán végül feloszlott.
Ezt követően Tony leginkább szólóban lépett fel, a progresszív zenék világában kalandozott, még a szintetizátorral is kacérkodott, de ezek finoman szólva nem növelték a rajongótáborát.
McPhee 1977 őszén a Checkin’ Out című albumra megpróbálta újra felébreszteni a hosszúra nyúlt "mélyalvás" után a Mormotákat. Alan Fish basszusgitárossal és Wilgar Campbell dobossal kísérték a chicagói Billy Boy Arnold bluesharmonikás-énekest, de a visszatérés nem sikerült. A punkzenekarok előretörésével muzsikájuk kissé háttérbe szorult. Tony "T.S." McPhee azonban nem adja fel könnyen, újabb és újabb zenészekkel kísérletezik (Dave Anderson, Mike Jones...) azóta is, de többé nem sikerült visszaküzdenie magát az első vonalba. 1996-ban végre magyar rajongói is élvezhettük muzsikájukat, ugyanis Tony és a Groundhogs (az áramszünet ellenére) nagy sikerrel szerepelt a Tabánban megrendezett Bluesapesten. Ezt követően még különböző variációkban 2004 októberéig muzsikált a Groundhogs, de azóta nem hallani róluk.
Géczi László



