Jól érzem magam, amikor bluest játszom, szeretem, amit játszom - nyilatkozta néhány évvel ezelőtt Otis Rush fekete gitáros, énekes és szájharmonikás -, és ez a minimum ahhoz, hogy valaki egyáltalán hangszert fogjon a kezébe.

A most hetvenegy esztendős zenész nyilván ma is hasonlóan gondolkozik, hiszen még mindig benne van a bluesbizniszben, még ha vannak is olyan zenészek, akik nála többre vitték. Északon, Philadelphiában született 1934. április 29-én, és nem sokkal tizennegyedik születésnapja után Chicagóban, a blueszenészek Mekkájában találta magát, ahol korán felfigyelt mindenre, aminek köze volt a blueshoz. Muddy Waterstől, B. B. Kingtől, T-Bone Walkertől, Howlin' Wolftól sok minden ragadt rá.

Az ötvenes évek középére ért el arra a szintre, amikor már azt mondhatták róla: nos, ez a fickó már kész zenész! A hírnevet Willie Dixon, a blues egyik legnagyobb szerzőjének I Can't Quit You Babe című nagyon sok feldolgozást megért dala hozta meg számára - az ő értelmezése a legjobbak közé tartozik. Ugyanazt a nyugati gitárstílust játszotta, mint jó barátja, Buddy Guy és a fiatalon elhunyt Magic Sam. A "márkajelévé" vált Dixon-dalt követő All Your Love, a Groaning The Blues, a Three Times a Fool, a My Love Will Never Die Rush és a Double Trouble egész pályájának legértékesebb darabjai voltak. Lemezeit a Cobra kiadó kezdte megjelentetni, majd lecsapott rá a Chess, az Alligator, az Atlantic, a Blue Horizon, a Polygram és több más rangos lemezcég is. Sokan tartják róla, hogy semmivel sem volt rosszabb John Lee Hookernél vagy B. B. Kingnél.

A hatvanas években érthetetlenül hosszú időre eltűnt, ám az évtized végétől megjelenő lemezeiről kivétel nélkül a legnagyobb elismeréssel szóltak a pályatársak, és nagy sikere volt a közönség körében is. A hetvenes és nyolcvanas években adta legjobb koncertjeit: fellépett Amerikában, Japánban és Európában. Otis Rush bal kézzel pengeti hangszerét. Játszott tradicionális dalokat, énekelte Dixon, B. B. King, Albert King, Jimmy Reed és Little Walter szerzeményeit. Zenélt fekete pályatársai közül Freddie Kinggel, Luther Allisonnal, és nagyon sok más, az élmezőnyhöz tartozó zenésszel.

A hatvanas évek végére "érett be" a fehérek blueszenéje, amelyben Otis Rush megtalálta a maga helyét. Dolgozott többek között Eric Claptonnal, John Mayallal, Peter Greennel és Charlie Musselwhite-tal. Dalait "használta" Clapton, a Fleetwood Mac együttes, Rory Gallagher, Mike Bloomfield. Zenésztársaival összevetve nincs túl sok lemeze, legutóbb tavalyelőtt jelentkezett a Cobra kiadónál készített dalainak gyűjteményével. A minőséget azonban elismerte a Blues Foundation alapítvány, amely 1996-ban az év zenészének kiáltotta ki őt. Már több mint tíz éve annak is, hogy először jelölték Grammy-díjra (ezért sokat fáradozott Buddy Guy is), amelyet azután 1998-ban el is nyert a hagyományos blues kategóriában az Any Place I'm Going című albumával.

Kovács Miklós

Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.