Moneytalks, Big Gun, Fireguns... - a tájékozottabb rockrajongók, de talán a kezdők is már ennek alapján azonosítják azt az együttest, amely ezeket a számokat játszotta. Természetesen az AC/DC-ről van szó, amelynek neve szinte egyet jelent a heavy metallal és a Young testvérekkel, persze a váltóáramról és az egyenáramról is szó lehet, de a piroslámpás negyedekben a biszexuálisokat is így nevezik. Most Angus Youngot, a "kacsalábakon forgó" gitárost köszöntjük, aki március 31-én ünnepli 50. születésnapját.

1955-ben a skóciai Glasgowban született, de Ausztráliában nőtt fel. Elég problémás gyerek volt, ezért 15 éves korában ott is hagyta az iskolát, és egy pornó magazinhoz ment nyomdásznak, de további életét nem ez a munkája határozta meg. Szabadidejében többnyire barátaival, és testvérével Malcolm-mal zenélgetett. Fivérük George a hatvanas évek közepén Ausztráliában már sztárnak számított az Easybeats zenekar tagjaként. (Ki ne ismerné ettől a bandától a Friday on My Mind című felejthetetlen opust).

George épp egy turnéról érkezett haza, amikor feltűnt neki, hogy a testvérei lázasan próbálnak, és ők is zenekart szeretnének alapítani, ettől kezdve ő egyengette az útjukat. 1973-ig csak kisebb bulikon szerepeltek, végül létrehozták az AC/DC-t.

Első fellépésük az év utolsó napján volt, amikor a Chequers nevű éjszakai bárban húzták a "talpalávalót". A felállás ekkor így nézett ki: Angus Young (szólógitár), Malcolm Young (ritmusgitár), Colin Burgess (dob), Larry Van Knedt (basszusgitár) és Dave Evans (ének).

Az első tagcseréket gyorsan lezavarták, főleg az ütősöknél. Először Burgess vált ki, akinek a helyét Ron Carpenter foglalta el, majd őt Russel Coleman váltotta, aki szintén nem sok vizet zavart, így jöhetett Peter Clark. A dobos cserék közben távozott Van Knedt is, akit Rob Bailey váltott a basszeros posztján. Ebben a felállásban született meg az AC/DC első single-je, a Can I Sit Next to You Girl. A dobok mögött továbbra sem volt felhőtlen a helyzet, de egy isteni áldásnak köszönhetően ez is hamar megoldódott.

Akkoriban egy Bon Scott nevezetű figura vezetgette a csapat autóbuszát, és azzal abajgatta a fiúkat, hogy ő nemcsak sofőrnek kiváló. Miután meggyőzően mutatta be tudását, rögtön felvették Clark helyére. Scott karrierje azonban nem tartott sokáig - legalább is ami a dobolást illeti. A Young testvérek nem voltak megelégedve énekesük, Dave Evans teljesítményével, így finoman szólva kirúgták a csapatból. Több tucat jelentkező és rengeteg meghallgatás után a "Jolly Joker" Scott elárulta társainak, hogy énekelni is tud és ezt be is bizonyította, így rögtön megkapta a frontember szerepét, ami óriási húzásnak bizonyult (Scott helyét közben Tony Kerrante vette át).

1975-ös bemutatkozó lemezük, a High Voltage szinte kiverte a biztosítékot, akkora siker lett. Ennek ellenére csak nem szűntek meg a tagcserék. Phil Rudd a dobos, Mark Evans pedig a basszusgitáros pozícióját foglalta el a csapatban. Ebben a felállásban három év alatt három albumot készítettek, T.N.T., Dirty Deeds Done Dirt Cheap, Let There Be Rock címmel.

1977-ben Evans és Young között robbant ki nézeteltérés, aminek természetesen a basszusgitáros itta meg a levét. Már Cliff Willamsszel kiegészülve hozták össze egyik legsikeresebb lemezüket, a Powerage-et, amelyet azután az If You Want Blood You’ve Got It követett. 1979-ben a Highway To Hell pokoli nagyot szólt, de sajnos mégis egy tragikus baleset tette igazán híressé az együttest.

1980. február 19-én Bon Scottot holtan találták egyik barátja autójának hátsó ülésén. A hivatalos közleményben természetes körülménnyel magyarázták a halálesetet, de közismert volt Scottról, hogy keményen alkoholizált és a pletykák kábítószert is emlegettek, de az igazságra máig nem derült fény. Ekkor a zenészek ismét válaszút elé kerültek - folytassák-e, vagy sem? Két hónap elteltével ismét munkához láttak. Újra meghallgatások, és keresgélések után az "isteni szerencse" kellett ahhoz, hogy megtalálják az igazit. A csapat egy 14 éves (!) chicagói rajongója levelet írt a Young testvéreknek, hogy hallott, egy fantasztikus énekest, aki szerinte tökéletesen illene az együttes elképzeléseibe. Malcolm emlékezett az ajánlott énekesre, Brian Johnsonra, aki a Geordie nevű bandában nyomult. Malcolmnak nem kellett sok, és azonnal szerződtette a "világ egyik legjobb énekesét".

A banda új időszámításának első lemeze a Back In Black volt, ami minden idők legtöbb példányszámában elkelt heavy metal albuma lett. Az 1980 júliusában elkészült korong idáig több mint, 20 millió példányban talált gazdára, és ezzel a 6.(!) helyen áll mindenidők legnagyobb példányszámban eladott lemezei között Amerikában. A Young-Young-Johnson-Williams-Rudd felállásban még másfél lemezt adott ki a csapat. Azért másfelet, mert Phil Rudd dobos egyre inkább kezdte "hanyagolni" az együttest. Az 1981-es For Those About to Rock We Salute You-nál még nem voltak problémák - ami máig az egyetlen AC/DC album, amely eljutott a Billboard lista első helyéig -, de az 1983-as Flick of the Switch munkálati alatt, drogügyei miatt szinte több időt töltött a korházakban, mint a stúdióban. Körülbelül a lemez felénél tarthattak, amikor Youngék úgy döntöttek, hogy nincs szükségük egy ilyen emberre, ezért kirúgták a csapatból. Az album "maradékát" egy stúdiózenésszel készítették el.

Az új dobos keresésére újsághirdetést adott fel az együttes, de az eredményt titokban tartották. Ezért történhetett, hogy amikor bemutatták, a mindössze húsz esztendős Simon Wrightot, a közönség, és a szakma nagyot nézett, hiszen mindenki egy befutott nagyágyúra számított. Az új formációban két lemezt dobtak piacra, a Fly on the Wall-t, és a Who Made Who-t. 1989-ben azonban ismét felforrósodott a dobos széke az együttesben, hiszen az ifjú titán kedvenc csapatához, a Diohoz távozott. Helyére a veterán Chris Slade ült be a dobszerkó mögé. Következő lemezük, (a) The Razor's Edge volt, amelyet 1990-ben egy live album, a If You Want Blood You’ve Got It követett, majd egy dupla CD jött 1992-ben Live címmel. Három évvel később piacra dobták a Ballbreakert.

Legutóbb 2000-ben jelentkeztek új stúdiólemezzel, Stiff Upper Lip címmel, de csak a Billboard listájának a 7. helyéig jutottak vele.

A banda történelmét végigtekintve talán csak egyetlen dolgot vehetünk biztosra, Malcolm, és Angus örökös tagságival rendelkezik, és a "rövidnadrágos kisiskolás" továbbra is őrületbe kergeti a rajongókat gitárjátékával, és az egész színpadot betöltő jellegzetes rohangálásával.

Göbölyös Gábor Jr.    

Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.