
Azt mondják, hölgyek korát firtatni nem ildomos, a nyúlánk,nagyon "angol" arcvonású, jellegzetes "tépett" szőke frizurát viselő Barbarának azonban aligha kell szégyellnie éveit, nemcsak külseje, hanem a benne lévő energia miatt sem. Alig egy hete éppen a Colosseum vendégművészeként csodálhattuk meg játékát a Budai Vár Oroszlános Udvarában a Darshan-fesztiválon.
Barbara Thompson 1944. július 27-én született Oxfordban. Zongorázni, fuvolázni és szaxofozni tanult zeneszerzés mellett, és bár klasszikus tanulmányokat folytatott, korán felkeltette érdeklődését a dzsessz, különösen John Coltrane játéka, és nem vonhatta ki magát a 60-as évek második felének brit rock-blues pezsgése alól sem. Így került kapcsolatba a dobos Hisemannal, és zenekarának nemcsak nevet adott, hanem abban közreműködött zenészként is, a hangszerelési munkálatokban is a Colosseum olyan mérföldkő-lemezén, mint a Valentyne Suite.
Ez a rendkívüli nyitottság Thompson egész pályafutását meghatározta. A 70-es évek közepén megalakította saját zenekarát, a Paraphernaliát (ez a latin szó a középkori jogban a női vagyoni részt jelenti), amelyhez hamarosan férje is csatlakozott. Ez az együttes túllépett az akkori dzsessz-rock műfajon, klasszikus és népzenei formákat oltottak bele ebbe a ritmusvilágba, amely zenéjüket egyszerre tette elmélyültté és vibrálóvá. Még "slágere" is lett a Paraphernaliának, a Little Annie O-oh, amelyet Barbara kislányához írt 1979-ben.
Barbara játékában mindig nagyszerűen párosult a női érzékenység a férfias erővel és szabadsággal, a színpadon is magával ragadta a nézőt a belőle áradó szenvedéllyel, életörömmel. Az örök kísérletező művésznő a világzenében is maradandót alkotott az 1986-os Heavenly Bodies-zal, majd az 1998-as Shifting Sands arabos motívumaival, sőt, két évvel később tangólemezt is készített. Számos irodalmi ihletre is készített felvételeket, köztük Jorge Amado Zsubiábá című regényére, de feldolgozta kortárs kamarazenének és concertónak Rabindranath Tagore és Philip Larkin verseit is.
Kevesen tudják róla, hogy aktívan közreműködött Andrew Lloyd Webber több művében, így a Macskákban és a Requiemben, valamint tv-filmzenéket is komponált.
1995-ben Lady Saxophone címmel jelent meg lírai hangvételű lemeze, és ez nem volt túlzás, hiszen éppen ebben az évben kapott nemesi címet II. Erzsébet királynőtől.
A 90-es évek végén Barbara Thompsonnál kezdődő Parkinson-kór tüneteit észlelték az orvosok. Ezért 2001-ben visszavonult a koncertezéstől, csak zeneszerzői munkásságát folytatta. Két évvel később azonban, mint ő maga mondta, "egészsége megóvásásnál erősebb volt benne a játék szeretete", ezért vállalta, hogy beugrik a Colosseumba a nála sokkal súlyosabb beteg Dick Heckstall-Smith helyére szaxofonozni. Így csinálta végig a zenekar 2003 őszi és idei nyári európai turnéját is.
Barbara Thompson régi ismerőse a magyar közönségnek: először 1987 márciusában lépett fel a Paraphernaliával a Petőfi Csarnokban, majd e banda élén negyedszer, utoljára szinte napra pontosan 14 évvel később a Trafóban. A Darshan-koncerten látottak alapján pedig arra adnak reményt, hogy halljuk még élőben a szaxofon szőke nagyasszonyát.



