Jó sok őrült fazon megfordult már a rock and roll és a rockzene színpadán, kezdve Screaming Jay Hawkinstól, folytatva Little Richarddal, Jerry Lee Lewiszal, James Brownnal, egészen Alice Cooperig és Frank Zappáig. Nem volt "teljesen normális" józan polgári szemüvegen át nézve Jimi Hendrix, valamint Mick Jagger és szerzőtársa, Keith Richards sem, s akkor hol van még a Who, a Kiss együttes meg a többi csodabogár?

Ezek közé a fura alakok közé sorolhatjuk a most hatvanesztendős Arthur Brownt is, aki Fire című dalával és színpadi megnyilvánulásaival kergette őrületbe az ilyen zenére fogékonyakat és persze a konzervatív ízlésüket a hatvanas évek végén. Arthur Brown a források többsége szerint 1944-ben született az angliai Yorkshire grófság egy kis eldugott településén, Whitbyben. Egészen fiatalon, kedvence és példaképe, Screamin Jay Hawkins nyomdokain haladva alakított egy rhythm and blues-együttest. Bár Hawkins dalaiból táplálkozott, nem koppintotta le őket. A mester I Put A Spell On You című világhírű dalát ő sem hagyhatta ki. Vincent Crane billentyűssel, a majdani Atomic Rooster tagjával rendezett egy pszichedelikus látomásokból felépített őrült showt, amely későbbi együttműködésük alapja lett.

Egy ideig Londonban énekelt-játszott a Southwest Five nevű csapatban. Mert a játék már pályája e korai szakaszában lételeme volt. Azután átruccant Párizsba, ahol látványtechnikát tanult, és szerencsét próbált a film világában is - egyebek közt Roger Vadim filmjéhez írt dalokat. Amikor a pszichedelikus rock fénykorában Arthur Brown ismét Londonban volt, Crane-nel együtt megalakították Crazy World of Arthur Brown (Arthur Brown őrült világa) nevű együttesét, egyik ámulatból a másikba ejtve a közönséget. Kis időre csatlakozott hozzájuk Carl Palmer, az Atomic Rooster és az Emerson Lake and Palmer majdani dobosa is.

Az a bizonyos Fire című, hisztérikusan előadott dala 1968-ban született. A brit listán első volt, kedvelték Amerikában is: az együttes nevét viselő album a Billboard listáján a 7. volt. A legtöbb dalnak Crane-nel együtt Brown volt a szerzője. Kitűnő számuk volt a Nightmare is, de sem ez, sem a többiek nem kerültek listákra, koncertjei viszont éveken át élményt nyújtottak. Több nagylemezre való dalt szedett össze, de csak az első maradt emlékezetes az utókor számára. Volt egy nyúlfarknyi szerepe a Who Tommyjának filmváltozatában.

Arthur Brown egy ideig még kitartott őrült világa mellett, de egyre nehezebben talált hozzá társakat. A hetvenes években a Kingdom Come nevű társulattal próbálkozott, majd vándorzenész lett. Csendben kiment a divatból, de a zenével nem hagyott fel. Több mint húsz lemeze jelent meg, köztük olyen bizarr címűek, mint az 1976-os Lost Ears (Elveszett fülek) vagy a tavalyi Vampyre Suite. Dolgozott az Alan Parsons Project és a Pretty Things együttessel, Peter Greennel, a bluesos Fleetwood Mac gitárosával (a 2000-ben megjelent Peter Green Songbook című albumon Ian Anderson, Mick Abrahams, Rory Gallagher, Zoot Money, Dick Heckstall-Smith és mások mellett volt közreműködő).

Kovács Miklós

Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.