
Az 1944. június 24-én született Jeff Beck fiatalon megtanult gitározni és zongorázni, s tizenegy éves korától már biztosan bánt mindkét hangszerrel. A hatvanas évek kezdetétől előbb a Screaming Lord Sutch, utána a Nightshift, majd a Trident együttesnek volt a tagja. Országos hírnévre Angliában akkor tett szert, amikor 1965-ben a Yardbirdsből távozó Eric Clapton helyére szerződtették. Kitűnő lemezeket készítettek együtt ( Having a Rave Up with Yardbirds és a Roger The Engineer). Amikor 1966-ban Jimmy Page, a Led Zeppelin későbbi megalapítója a Yarbirdshöz érkezett, Beck hamarosan távozott - minden bizonnyal azért, mert nem volt kedve vetélkedni.
Jeff önállósította magát: 1967-ben megalakította a Jeff Beck Groupot, amelynek eleinte tagja volt Ron Wood, a Faces és a Rolling Stones későbbi gitárosa és Rod Stewart énekelt. Jeff Beck, akinek Muddy Waters a Cream, Les Paul, Howlin Wolf és Freddie King volt a példaképe, bandájával blues alapú kőkemény rockot játszott, csipetnyi metálos beütéssel. Olyan nagyszerű albumokat készítettek mint a Truth, a Beck-Ola vagy a Rough and Ready. Dalai közül a Beck,s Bolero, a Hi Ho Silver Lining, a Tallyman, a Love Is Blue, a Morning Dew máig a legjobb rockdalok közé tartoznak.
Jeff Beck lendülete a hetvenes évek elején megtört; új formációkkal próbálkozott. Rövid időre Tim Bogerttel és Carmine Appice-vel, a Vanilla Fudge korábbi tagjaival alakított egy régóta tervezett triót. Mégis csupán egy vegyesen fogadott lemez őrzi együttműködésük emlékét. Az 1975-ben megjelent Blow By Blow valamint az 1976-os Wired viszont nagy tetszést aratott.
A nyolcvanas-kilencvenes években volt fenn is lenn is, ezekben az években két Grammy-díjat kapott: 1985-ben a Flash, 1989-ben a Jeff Beck,s Guitar Shop című albumáért. Mindkét esetben instrumentális teljesítményét méltányolták. Nagyszerű lemez volt az 1999-ben megjelent Who Else is, ami nem ért el jobb helyezést, viszont Grammy-díjra jelölték. Újabb Grammy-t 2001-ben a You Had It Coming, 2003-ban pedig Jeff című albumának egy-egy instrumentális számáért.
Több évtizedes pályafutása összességében felemásra sikerült: nagyon jó évek után hosszú időre eltűnt, azután ismét emlékezetes produkciókkal rukkolt elő. Gitártudása alapján - vélik sokan - sokkal előbbre kellett volna jutnia, akár Eric Clapton, Alvin Lee, Jimmy Page szintjére. Nagyon sokan hívták közös zenélésre. Játszott Buddy Guyjal,, Brian Mayjel, Billy Prestonnal, Paul Rodgersszel, a Pretenders együttessel, Bon Jovival, Jan Hammerrel, Mick Jaggerrel. (Érdemes megemlíteni, hogy 1974-ben hívták őt a Rolling Stoneshoz is, de ő átengedte a dicsőséget Ron Woodnak.) Kísérhette Tina Turnert és Diana Rosst is. Aligha kaphat egy zenész annál nagyobb elismerést, mint, hogy pályatársai elismerik tudását. Az utóbbi években nagy bulikat csinált Amerikában és Európában, a közelmúltban újra megjelentették korábbi sikerlemezeit. Kérdés, hogy Jeff Beck akar-e, képes-e "ütős" új anyaggal előrukkolni.
Kovács Miklós



