
A derék húrtépő Cardiffban, Walesben jött világra 1944. április 15-én. A rock and roll, a rockabilly művelőjeként kezdte zenészpályáját a hatvanas évek elején, majd 1966-ban megalakította a Love Sculpture együttest, amely 1968-ban a Blues Feeling című albumával sokat sejtetően robbant be a legnagyobb bandák közé.
A lemezen, amely a blues és a rock kitűnő ötvözete volt, Gershwin, Freddie King, B. B. King, Willie Dixon, Ray Charles jól ismert dalainak színvonalas feldolgozásai hallhatók. Az címadó dalban, amely Edmunds szerzeménye volt, a kitűnő gitáros felvillantotta, hogy szerzőnek sem lett volna rossz, ha több szerencséje van és jobban iparkodik. Az albumot kedvezően fogadta a kritika és a közönség is.
Hogy nem akármilyen gitáros, Edmunds a következő években mutatta meg igazán, Hacsaturján Kardtáncának feldolgozásával - ettől a produkciótól sokaknak leesett az álla. Két változat is készült belőle az egy öt perc körüli, és egy vaskosabb, több mint tízperces. Ebben a sűrű mezőnyben is sikerült vele felkapaszkodnia a brit lista ötödik helyére.
A Love Sculpture lendülete megtört, s később nem ért el komolyabb sikert. Lemezeit néhány évenként újra kiadogatták. Különösen a kislemezeik gyűjteménye volt kapós, rajta a Kardtánc rockfantáziájával.
Szólókarrierje 1971-ben az I Hear You Knockin című dallal indult, amely a listák élvonalába került, ha nem is volt eredeti darab, akárcsak 1973-as Born To Be With You című feldolgozása.
Feltűnt viszont több jó koncerten, gitárpárbajokon, s meg is állta a helyét. Emlékezetes volt a fellépése a nyolcvanas években a knebworthi fesztiválon, 1992-ben spanyolországi Expón. Koncertezett Elvis Costellóval, Jeff Beckkel, a Dr. Feelgoddal, a Fabulous Thunderbirdsszel és beszállt a Status Quo együttesbe. Szíve még ekkor is a rock and roll ritmusára dobogott, ezért is készített műsort az ötvenes évek egyik legendája, Carl Perkins emlékére.
A basszusgitáron és billentyűs hangszereken sem ügyetlen Dave Edmunds egyes vélemények szerint azért nem vitte sokra, mert túl sok műfajban próbálkozott. Mások szerint talán éppen azért játszott ilyen sokféle stílusban, hogy ismét a figyelem középpontjába kerüljön. Végül egy volt a rock történetének jobb sorsra érdemes kallódó zenészei közül.
(Kovács Miklós)



