
Londonban született 1944. március 1-jén. Gyermekkora óta jól ismerte későbbi zenésztársait, Pete Townshendet, a Who szellemi vezérét és John Entwistle-t, a zenekar basszusgitárosát. High Numbers, majd Detours néven játszottak együtt, mielőtt a Who a hatvanas évek közepén indult "brit invázió" egyik főszereplőjévé vált. Igaz, ők nem a bluesos vonalat követték, mint a Them vagy az Animals, de a blues sem volt idegen tőlük.
Daltrey rendkívül szuggesztív egyéniségével és fantasztikus énekhangjával meghatározó volt a zenekar tagjai között, amely a rock történetének egyik legjobb vokálja volt. Daltrey az ének mellett szájharmonikájával is hozzájárult a csapat minél dögösebb megszólalásához. A Rolling Stones tagjai sem tagadták: ha volt olyan banda, amelyet vetélytársuknak éreztek azokban az években, az a Who volt.
Roger a Tommy címszerepét színpadon és filmen is kitűnően formálta meg. Miközben zenekarával együtt ontotta a kitűnő lemezeket, szükségét érezte, hogy kipróbálja magát szólóban is. A remekül sikerült Daltrey album 1973-ban jelent meg, ezt két évvel később követte a mérsékeltebb Ride a Rock Horse, újabb két év múltán a One of the Boys, amely ismét jobb minősítést kapott a szakmai körökben. A nyolcvanas évek általában gyér és nem túlságosan magas színvonalú lemeztermése után (egyedül 1982-es, The Best Bits című válogatása lelkesítette fel híveit) a kilencvenes években több remek sorlemezzel és válogatással rukkolt elő. A Mr. Vicar volt az egyik legjellegzetesebb produkciója, ha nem hozott is számára átütő sikert, újabb válogatásai viszont tetszést arattak.
A Tommy után sem maradt hűtlen a filmhez, a rocktörténeti jelentőségű film rendezője, Ken Russell Lisztomania című filmjének volt a főszereplője.
Daltreyt nemcsak a Who és saját karrierje éltette, számos kitűnő zenész partnere volt. Hallható hangja az Anthrax, David Bowie, a Faces, a Rolling Stones és a Meat Loaf lemezein, számos válogatáson.
És most: ismét arccal a Who felé! Az együttesnek 1982 óta most először jelennek meg új dalai. A banda 40. születésnapjára megjelenő összeállításon természetesen nem hagyhatják ki a régi nagy sikereket sem, hiszen valamivel csak kell erősíteni a lemez iránt vásárlási hajlandóságot.
(Kovács Miklós)



