Ha éppen nincs koncertkörúton (most éppen nem volt fellépése szeptember 16-án) alighanem sok vendége lehetett, a még mindig nem régi New York-i éttermében. És ez a "ha" nagyon fontos, hiszen még az utóbbi években sem nagyon adta alább kétszáz koncertnél. Volt ennél korábban sokkal több is, de ennél sokkal fontosabb, hogy egészséges és tulajdonképpen mindenre kapható, "soha nem vesz ki szabadságot". Legutóbbi nagy dobása, az Eric Claptonnal közös Riding with The King című albuma is hosszú ideig a blueslista élén szerepelt.
B. B. King azt nyilatkozta nemrég - őt nem kell vezetni, mert úgyis azt teszi, amit szeret. Az emberekkel is szeret találkozni, szereti a találkozásokat a zenésztársakkal is. Mindenesetre szerencse, hogy ilyen remek albumra, mint az említett, nem kellett biztatni.
És most nézzük a szikár tényeket: A blues koronázatlan királya Mississippi államban jött világra 1925. szeptember 16-án, eredeti neve Riley B. King. Tizennégy éves korában prédikátor nagybátyja gitárján tanult meg játszani. Soha nem volt tanára, hangszerének trükkjeit saját maga gyakorolta be. Huszonnégy éves volt, amikor első lemeze, a Three O'Clock Blues megjelent. Első lemezének megjelenésével nagyjából egy időben már saját rádióműsora is, volt.
Művészneve a memphisi időszakban ragadt rá a negyvenes években. A Beale Street egyik klubjában játszott, elnevezték hát Beale Street Boynak, amiből logikusan következett a B. B. rövidítés. Saját hangszert készített magának, majd az első "komoly" gitárhoz tizenhat éves korában jutott hozzá. A legnagyobb hatást unokatestvére Bukka White és T. Bone Walker gyakorolta rá.
Egyes emlékek szerint az első felvételének címe Miss Martha King, de azzal a bizonyos Three O' Clock blues-zal futott be, amely listát is vezetett az ötvenes évek legelején. Valamennyi dalát lehetetlen felsorolni, így elégedjünk meg néhány sikerének önkényes kiemelésével. A Sweet Sixteent a legnagyobbak között tartják számon akárcsak a You Know I Love You-t, vagy a Please Love Me-t és nem maradhat ki a felsorolásból a Sweet Little Angel, az Everyday I Have The Blues, a How Blue Can You Get It és a The Thrill is Gone sem - ez utóbbi a poplista élére is felverekedte magát. Arról, hogy pontosan hány lemeze jelent meg, állandó vita folyik. Egyes nyilvántartások hetven, nyolcvan albumról, mások "csak" ötvenhatról tudnak, igaz ezek a források hetven listás kislemezéről tesznek említést. Koncertlemezei közül a Live at The Regal, a Live at Cook County Jail, a Live at The St. Quentin lopakodott be legjobban az emberek szívébe.
Díjait megint csak művészet lenne összeszámlálni. Grammy-díja kilenc van, a Rock and Roll egyik halhatatlanja a műfajra gyakorolt hatásáért. Öt évvel ezelőtt megkapta a Blues Foundation életműdíját, melyet Hollywoodban vett át, többek között John Lee Hooker és Buddy Guy jelenlétében. Hét évvel ezelőtti kerek születésnapjára Lucille and The Friends címmel adott ki lemezt. A Lucille nem barát és nem is barátnő, hanem a "munkaeszköz", a gitár, amelyet tulajdonosa legközelebbi hozzátartozójaként imád. Megfigyelték már sokan, hogy az "öreg" vagy énekel, vagy gitározik, de egyszerre a kettőt soha.
Több filmben élvezhették hangját és játékát rajongói. Személyesen eljött hozzánk 1996-ban és 1997-ben. Az utóbbin remek kettőst alakítottak Tátrai Tibusszal, talán kis szépséghibája volt az ünnepnek, hogy megszórta a közönséget pengetőkkel és egyéb aprócikkekkel, mert erre a blues királyának igazán nem lett volna szüksége. A budapesti koncert felvételét a televízió is bemutatta.
Idén nyáron immár 11. alkalommal rendezték meg a B.B. King Blues Fesztivál elnevezésű amerikai turnéját, mely ezúttal augusztus 3-án kezdődött és szeptember 22-én zárul Los Angeles-ben, közben 31 város rajongói élvezhetik, vagy fogják élvezni az öreg muzsikáját, no meg a vendégekét, akik az idén is nagy nevek: George Thorogood és a Destroyers, a Fabulous Thunderbirds és Joe Bonamassa. Rajtuk kívül néhány olyan ismert blues sztár is ott volt egy-egy koncerten a színpadon, mint Susan Tedeschi, Shane Henry, Chuck Berry és a Tower of Power banda. (Kovács Miklós)
A blues vidékén nem túlságosan tájékozott zenehallgatók is valószínűleg a tavaly elhunyt John Lee Hookert, a már évek óta halott Muddy Waterst és B.B. Kinget fogják megnevezni a fekete zene legnagyobb előadóinak. Hármuk közül már csak B.B. King ünnepelhet, bármennyire is hihetetlen, bizony a hetvenhetedik születésnapjához érkezett.
Tetszett a cikk?



