Az ausztráliai születésű Cave négy gyermekes értelmiségi családból származik, szigorú anglikán nevelést kapott. Istennel való párbeszédei, összecsapásai, a hit keresése, az ezzel kapcsolatos megvilágosodások és csalódások alapvetően meghatározták énekesi-költői pályafutását.
A 70-es évek végén alapította meg első zenekarát, a Boys Next Doort, amelyből híres punk-csapata, a Birthday Party született. A komor, sötét hajú, szinte mindig feketében megjelenő Nick azonban túltett a legtöbb punk-zenekaron, mert szövegei nem álltak meg az olcsó polgárpukkasztásnál, hanem valódi élveboncolást eredményeztek. 1983-ban jött össze Blixa Bargelddel, a mitikus nyugat-berlini Einstürzende Neubauten tagjával, és együtt létrehozták a Bad Seeds zenekart, amely a mai napig részese Cave lemezeinek és koncertjeinek.
A kezdetben még fésületlen lemezek - a The First Born Is Dead, a Your Funeral My Trial - után a filmezéssel és a komoly irodalommal egyaránt kacérkodó énekes egyre igényesebb albumokon feszegette az emberi együttélés lelki és erkölcsi problémáit, a bűn nem mindig bibliai fogalmát, az akarat és végzet kibékíthetetlen ellentéteit. A Tender Pray (1989) című lemezen hallható például egy villamosszékre ítélt gyilkos hátborzongató vallomása, a The Mercy Seat, a The Good Son (1990) egyenesen a tékozló fiú legendájáig nyúl vissza. A Let Love In (1993) talán a legszemélyesebb lemeze, a halállal foglalkozó The Boatman's Call (1997) mellett. Ha valaki meghallgatja a Do You Love Me? című dalt, megértheti, hogy mit jelent valóban, zsigereink legmélyéből szeretni valakit. Eddigi utolsó zenei munkája, a No More Shall We Part (2001) a tételes-intézményes vallásokkal való leszámolásról szól.
Cave muzsikáját hamar felfedezték a filmesek, Wim Wenders különösen kedveli őt, szerepeltette is a Berlin felett az ég című filmjében az akkor éppen Nyugat-Berlinben élő művészt, és kiderült: színészként is tehetséges. Egyik dala felcsendül Wenders másik remekművében, a Világ végéig címűben. A Civil halottak szellemeiben Nick már forgatókönyvíróként is szerepelt, legutóbb filmet készített a neves amerikai avantgárd alkotóról, Jonas Mekasról.
Dalszövegei mellett számos hangjátékot, egyfelvonásost írt - ezek a King Ink (Tintakirály) című gyűjteményének két kötetében olvashatók - és jelentős irodalmi eseményként üdvözölték az azóta több tucat nyelvre, köztük magyarra is lefordított És a szamár meglátá az Úrnak angyalát című regényét, amelyet egyes kritikusok Gabriel García Márquez Száz év magányához hasonlítottak - nem érdemtelenül.
Nick Cave egyike azoknak a rock-énekeseknek, akiknek karizmája a lemezeken keresztül is átjön, élőben pedig szinte odaszegezi a néző minden idegszálát a színpadra, akkor is, ha éppen csak egy szál zongorával kíséri magát. Hatása egészen különös, mert a belőle áradó depresszió ellenére nem "sújtja le" a nézőt, hanem inkább elektromossággal tölti fel. Három eddigi budapesti koncertje örök nyomot hagyott a jelenlévőkben.
Barlangot, pincét jelent a neve, és illene rá az imákból ismert "de profundis clamavi", azaz "a mélyből kiáltottál". Nick Cave-nek ugyanis, aki szeptember 22-én ünnepelte 45. születésnapját, nemcsak a hangja mély, hanem minden sora, minden dala lelke legmélyebb bugyrait vetkőzteti meztelenre.
Tetszett a cikk?



