Wyclef Jean Haiti szigetén született 1972. október 17-én. Kilencévesen családjával New York-ba költözött. Clef Brooklyn utcáin hamar megtanulta, milyen az élet, ha valakit nem vet fel a pénz. A középiskolában ismeretséget kötött a jazz muzsikával, és gitározni tanult. Tranzlator Crew néven zenekart alapított unokatestvérével Prakazrel Pras Michel-lel, és Pras csinos osztálytársnőjével, Lauryn Hill-el. Mai szemmel döbbenetes elképzelni a fiatal tehetségeket, amint együtt próbálnak, és hírnévről álmodoznak. Hamarosan felvették a Fugees nevet, ami a Refugees menekültek kifejezésből ered. Ezzel a helyi szlengben általában a Haiti bevándorlókat illették. Wyclef ministráns édesapja teológiai pályát szánt neki, hallani sem akart a templomon kívüli zenélésről, ami egyre jobban érdekelte a fiatal fekete srácot. A középiskola elvégzésekor bekövetkezett a kenyértörés: Wyclef nem engedelmeskedett az atyai szónak, így távoznia kellett a szülői házból. Édesapja lánytestvérénél húzta meg magát, míg saját egzisztenciát nem teremtett.
A Fugees szekere viszont annál jobban beindult. 1993-ban szerződést írtak alá a Ruffhouse/Columbia kiadóval és a 94-ben megjelent bemutatkozó lemezük a Blunted on Reality. Az album nem sikerült a legjobban, sokan a kiadó által rájuk erőltetett gengszteres hatást véltek felfedezni rajta. A következő két évben azonban feltalálták magukat és torzítatlan image-el jelentek meg 1996-os második lemezükön, a The Score-on. Az LP bombasiker lett, az év egyik nagy zenei meglepetése. A siker valószínűleg a stílusok határvidékén lavírozó daloknak köszönhető, amivel nemcsak a rap és r&b, de a poprajongók szívét is rabul ejtették. Természetesen Lauryn Hill vonzereje sem elhanyagolható tényező. Wyclef igencsak felbátorodott a viharos fogadtatáson, és szólólemez készítésébe kezdett.
1997-ben rukkolt elő a (Wyclef) Presents the Carnival Featuring The Refugee All Stars tömör címet viselő alkotással, ami a zenei irányzatok valóságos kavalkádját tárta a hallgatók elé. A hip-hop alapokon reggae, soul, diszkó ritmusok vegyülnek a Karibi szigetek dallamvilágával, sőt még operaelemeket is felfedezhetünk rajta. Ekkor még az a kritika érte, hogy túl sokat foglalkozik a számok kivitelezésével és elhanyagolja a szövegírást.
Következő nagylemeze újabb lépés volt a Fugees-től való elszakadás útján, Wyclef ugyanis bizonyítani igyekezett: zenei individuum, nem csak a sikertrió egy tagja. Az Ecleftic (pontosabban: The Ecleftic: Two Sides II a Book) 2000-ben került a boltok polcaira, a társadalmat keményen bíráló szövegekkel. Az album állásfoglalás, Wyclef a rendőri szervezetet, az emberekben munkáló előítéleteket és a nagyvárosi élet problémáit boncolgatja. Valós eseteket is feldolgoz. Egyik dala, a Diallo például egy férfiről szól, akibe 41 golyót eresztettek a rendőrjárőrök, mikor az irattárcájáért nyúlt, mivel azt feltételezték, hogy fegyver van nála. A súlyosan kritikus szövegek ellenére a számok mégis buliképesek, akár a dizsiben is elmennének.
Wyclef nem riad vissza a klasszikus könnyűzenei slágerek feldolgozásától, az ő nevéhez fűződik a Staying Alive egyik nagyszerű változata is, amely már kifinomult ízlésű emberek számára is végighallgatható. Zeneismerete igen kiterjedt és mélyreható, ezt többek között a nagy Tom Jones is méltatta a nemrégiben megjelent közös munkájuk kapcsán. Wyclef nagy béke és igazságharcos, sokat foglalkozik a délről jöttek problémáival. Esetenként kész 21. századi Bob Marley-nak képzeli magát.
Nemrégiben megjelent CD-je, a Masquerade újabb csemege a rajongók számára. Az előző két album poposabb hangvételét megtörve, ezúttal az utcai hip-hop vonulatokra koncentrált, állítása szerint a gyökerekig nyúlt vissza a számok írásakor. Emellett nem hazudtolta meg önmagát, most is számtalan vendéggel játszik együtt, köztük nem kisebb neveket találunk, mint Bob Dylan vagy Tom Jones. Sokan kérdezhetnék, mit keresnek az említett sztárok Wyclef mellett, a szintén vendégeskedő Lauryn Hill, Pras, és számtalan kőkemény rap-banda társaságában? A válasz ott rejtőzik valahol Clef fejében, akinél jobban senki nem tudja összehozni a legkülönbözőbb irányzatok képviselőit. Mindezt olyan mesterien műveli, hogy a késztermék nem tűnik természetellenesnek, amit egyébként a lemezeladási adatok is igazolnak.
A Masquerade mondanivalója eltér az előző két albumétól, Clef így beszél erről: Ez a lemez bemutatja, honnan jöttem, megmagyarázza mit értem el és azt is, miért tettem mindezt. Tulajdonképpen a gettóból kifelé vezető zegzugos utam meséje, aminek végén ezzé a tudatos személlyé váltam.
Érdekes feldolgozásokat is találunk a korongon: Pussycat Tom Jones-szal, Knockin on Heavens Door Dylan-nel és egy igazán remek felvétel remake-je, a Frankie Valli féle Oh What a Night. Ezzel a szerzeménnyel kapcsolatban sokan kritizálták, mit tudhat ő az Oh What a Night-ról? Válaszul Wyclef bevallotta, fiatal korában édesapjával és testvérével a helyi Ramada Inn hotel vizesblokkjait takarították, közben a házi zenekar beszűrődő muzsikáját hallgatták. Amikor ez a sláger felcsendült, csapot-papot otthagytak és a takarítóeszközöket mikrofonként használva sajátos karaoke show-t rendeztek. Ezért érzi úgy, igenis van köze a dalhoz.
Wyclef közelmúltban elhunyt édesapjának is szentel egy számot, mely meglepő módon a Daddy címet viseli. A Masquerade tehát egy újabb zenei kavalkád, méltó ünneplés a harmincesztendős sztárnak.
Wyclef Jean nemcsak zenészként, de producerként és keverőként is igen népszerű. Számos pop, hip-hop és r&b tehetség útját egyengeti, és olyan nagyágyúkkal is dolgozik, mint Whitney Houston, Santana vagy a Destinys Child lánybanda. Újságírók kérdésére elmondta, nagyon szívesen játszana újra Lauryn Hill-el és Pras-es a Fugees keretein belül, de akár egy stúdió jam-ban is részt venne velük. Hozzátette imádja őket, de már biztosan nehezebben menne a közös munka, tekintve, hogy az elmúlt években mind a saját útjukat járták, megszokták, hogy elképzeléseiket teljes mértékben érvényesíthetik.
Wyclef Jean állandóan alkot, bevallása szerint fejéből már most kipattant következő lemezének koncepciója. Kíváncsian várjuk a világrahozatalát. (Szegál Tamás)
Wyclef Jean a Fugees együttes világsikerével vált ismertté, azonban az utóbbi években bebizonyította: óriási zenei tehetség, mi több, kommunikációs csatorna a különböző irányzatok között. A harmincadik születésnapját a héten ünneplő fekete csillagra illik egyik saját dalának címe: Perfect Gentlemen. Új lemeze a hagyományoknak megfelelően a legnagyobb sztárok koprodukciójában készült el. Élvezi szólókarrierjét, de a Fugees-ban is szívesen zenélne újra.
Tetszett a cikk?



