Göndör, fekete haj, élénk fekete szemek, furcsa kis szakáll, feketére festett körmök, hatalmas szivar és természetesen egy jó üveg sör: e sorok írójának emlékeiben így jelenik meg napjaink egyik legkiválóbb heavy-metal gitárosa, Kirk Hammett, aki november 18-án tölti be negyvenedik életévét. Neve azzal a Metallicával forrt össze, amely az idén ünnepelhette működésének 20. évfordulóját.

A San Franciscó-i születésű Hammett bátyjától orozta el gitárját, amíg a testvér iskolában volt. Természetesen sokat hallgatta a rock klasszikusait, mindenek előtt Jimi Hendrixet és Jimmy Page-t, de akadt egy közvetlen tanítómestere is: Joe Satrianitól vett gitárleckéket. Első komolyabb együttese az Exodus volt, ennek felvételeivel ment New Yorkba, ahol először találkozott a különben szintén Kaliforniából származó Metallica zenészeivel, James Hetfield-del és Lars Ulrich-hal. Kirk lendülete, szélvészgyors technikája annyira megtetszett nekik, hogy kirúgták a bandából szólógitárosukat, David Mustaine-t, és már vele vették fel Kill 'Em All című albumukat.
A Metallica első korszakában a legvadabb trasherek közé tartozott. Arról voltak nevezetesek, hogy elvetették a látványos fényshow-kat, a csillogó színpadi jelmezeket. Csak "pólós metálbandaként" emlegették őket. E korszak csúcspontja az 1986-os Master Of Puppets volt, amely után egy autóbalesetben meghalt basszusgitárosuk, Cliff Burton.
Helyét Jason Newsted vette át, és 1987-től már egy új Metallica jelent meg a színen: kiderült, hogy tudnak zenélni. Nemcsak döngöltek és tekertek, hanem izgalmas dallamokkal, szép szólókkal is meglepték közönségüket. Már ebben a szellemben készült az 1987-es dupla ...And Justice For All, rajta a Dalton Trumbo Johnny háborúba megy című film által ihletett One, és a Harvester Of Sorrow, majd az 1990-es, ma már metál-alapműnek tekintett cím nélküli "fekete album", olyan híres dalokkal, mint az Enter Sandman, a Nothing Else Matters, The Unforgiven. Bár zenéjükben tetten érhetőek ideáljaik, a korai Black Sabbath és a Grand Funk Railroad, Hammett egyszerre erőszakos és érzékeny gitárjátéka, Hetfield különleges felhangokkal teli éneke iskolát teremtett a műfajban. Elismerésükre jellemző, hogy négy finn klasszikus zenész Apocalyptica néven csellókvartettre írta át legjobb dalaikat.
Innentől kezdve már senki nem kergette őket, megengedhették maguknak, hogy következő lemezükre, a Load-ra, 5 évet várjon a közönség. (Igaz, közben megjelent egy utazókoffer-szerű fémdobozban kétéves világturnéjuk legjava). Ez a CD, majd folytatása, a Reload (ugyanis túl sok dalt vettek fel egyetlen CD-hez), megerősítette hírnevüket anélkül, hogy önismétlésbe bocsátkoztak volna. Később a Garage Inc. című albumukon visszaemlékeztek arra a korszakra, amikor még egy sufniban csörömpölve koppintották le kedvenceik dalait. Így lett igazi Metallica-sláger a híres ír népdal, a Whiskey In The Jar. Innen már csak egy lépés volt az a szenzációs dupla CD, amelyet a San Francisco-i filharmonikusokkal vettek fel. Ezen különösen szépen jöttek ki Hammett gitárfutamai, vonóskarral a hátterében. Már annak is három éve.
Közben Newsted távozott, Hetfield betegeskedett, Hammett másokkal örömzenélt, pereskedtek a Napster internetes szolgáltatóval, amely ingyen terjesztette dalaikat, de ha minden igaz, a "trikósok" jövőre új lemezzel lepik meg rajongóikat. A Metallica, amely 1988 és 1999 között négyszer is fellépett Budapesten, remélhetőleg az új anyag turnéjába is beiktatja Magyarországot.
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.