Igazi neve - ahogyan senki sem hívja, következésképpen így fel sem ismerik - Malcolm John Rebenack. "Rendes" nevén - Dr. John - azonban évtizedek óta a fehér blues és a rock legnagyobb sztárjaival emlegetik együtt, még ha ő maga nem is lett az. New Orleansban született 1940. november 21-én (12-ét is emlegetik). Apja is zenész volt, bár jobbára megmaradt klubkeretek között. Fia már a negyvenes évek végén apja klubjában sündörgött. Az öreg a blueshoz vonzódott elsősorban, de játszott sok minden mást is, hillbillyt, gospelt és dzsesszt, amire kérték.

Még akkor is csak tizennégy éves volt, amikor megírta első saját számát és elkészítette első stúdiófelvételeit. Tizenhét éves korában már sessionzenész volt, de eleinte még nem zongorán, - amelynek később virtuóza lett - hanem főként gitáron. Szorgalmasan dolgozott a stúdióban, az Ace, a Ric, a Rex és más kiadók is felfigyeltek rá. A Rexnél készítette el élete első "jegyzett" felvételét, a Storm and Warning címűt, egy évvel később ugyanez a kiadó már méltónak találta arra is, önálló albumot rögzítsen vele. Az ötvenes évek végén többek között Frankie Forddal, a rock and roll egyik kései sztárjával turnézott, majd Lloyd Price számára írt dala, a Lady Luck 1960-ban már a legjobb húsz közé került Amerikában. Ettől az időtől vált általánossá művészneve is.
A hatvanas évek elején többek között a slágergyáros, Phil Spectorral majd Sonny Bonóval, Cher egykori férjével és zenésztársával hozta össze a sors. Az évtized közepére Los Angelesbe költözött. Állandó együttest is szervezett és (a) The Night Tripperrel előbb az A and M, majd az Atco kiadó művésze lett. A hatvanas évek közepén különösebb visszhang nélkül készített több albumot. Az 1968-ban készített Gris, Gris-re már a szakma is felfigyelt, noha a vásárlók ezért a lemezéért sem tolongtak. A hetvenes évek elején Gumbo majd az Iko, Iko című albuma már megtalálta az utat a listára. A legnagyobb sikert a Right Place, Wrong Time című munkájával érte el, kilencedik lett ez a korong. Repertoárjának leghíresebb darabja a Such a Night, ezt énekelte a nálunk is bemutatott The Last Waltz című koncertfilmben.
Dr. John sokoldalú zenész, a rock és a blues mellett a dzsessz és a funky sem idegen tőle. Tény, hogy lemezeinek címétől nem kerül sokkos állapotba az ember. Az viszont tagadhatatlan, hogy bő négy évtizedes pályafutása során a legjobbak kézről kézre adták őt. Zenélt Eric Claptonnal, Van Morrisonnal, Mike Bloomfielddel, Bob Dylannel és Art Blakey-vel, s a Rolling Stones tagjaival. A Band szuperkoncert (The Last Waltz) mellett B.B. Kinggel, Buddy Guy-jal és másokkal részt vett a Stevie Ray Vaughan emlékére rendezett 1995-ös nagyszerű bulin.
Dr. John szereti amit csinál, nem zavarja, hogy nem lett belőle a közönség kedvence. 1989-ben Grammy-díjat kapott Rick Lee Jones-szal készített felvételéért, majd a kilencvenes években további két zenei "Oscart" gyűjtött be. Ugyanebben az időszakban is szorgalmasan folytatta a lemezek készítését, az utóbbi években Parlophone kiadónál. Duke Elegant címmel a két évvel ezelőtt megjelent lemezével Ellington előtt tisztelgett. Tavaly ilyenkor Creole Moon címmel dobott piacra egy olyan CD-t, melyen a New Orleans-i rhythm and blues világába kalauzol el bennünket. (Kovács Miklós)
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.