Még akkor is csak tizennégy éves volt, amikor megírta első saját számát és elkészítette első stúdiófelvételeit. Tizenhét éves korában már sessionzenész volt, de eleinte még nem zongorán, - amelynek később virtuóza lett - hanem főként gitáron. Szorgalmasan dolgozott a stúdióban, az Ace, a Ric, a Rex és más kiadók is felfigyeltek rá. A Rexnél készítette el élete első "jegyzett" felvételét, a Storm and Warning címűt, egy évvel később ugyanez a kiadó már méltónak találta arra is, önálló albumot rögzítsen vele. Az ötvenes évek végén többek között Frankie Forddal, a rock and roll egyik kései sztárjával turnézott, majd Lloyd Price számára írt dala, a Lady Luck 1960-ban már a legjobb húsz közé került Amerikában. Ettől az időtől vált általánossá művészneve is.
A hatvanas évek elején többek között a slágergyáros, Phil Spectorral majd Sonny Bonóval, Cher egykori férjével és zenésztársával hozta össze a sors. Az évtized közepére Los Angelesbe költözött. Állandó együttest is szervezett és (a) The Night Tripperrel előbb az A and M, majd az Atco kiadó művésze lett. A hatvanas évek közepén különösebb visszhang nélkül készített több albumot. Az 1968-ban készített Gris, Gris-re már a szakma is felfigyelt, noha a vásárlók ezért a lemezéért sem tolongtak. A hetvenes évek elején Gumbo majd az Iko, Iko című albuma már megtalálta az utat a listára. A legnagyobb sikert a Right Place, Wrong Time című munkájával érte el, kilencedik lett ez a korong. Repertoárjának leghíresebb darabja a Such a Night, ezt énekelte a nálunk is bemutatott The Last Waltz című koncertfilmben.
Dr. John sokoldalú zenész, a rock és a blues mellett a dzsessz és a funky sem idegen tőle. Tény, hogy lemezeinek címétől nem kerül sokkos állapotba az ember. Az viszont tagadhatatlan, hogy bő négy évtizedes pályafutása során a legjobbak kézről kézre adták őt. Zenélt Eric Claptonnal, Van Morrisonnal, Mike Bloomfielddel, Bob Dylannel és Art Blakey-vel, s a Rolling Stones tagjaival. A Band szuperkoncert (The Last Waltz) mellett B.B. Kinggel, Buddy Guy-jal és másokkal részt vett a Stevie Ray Vaughan emlékére rendezett 1995-ös nagyszerű bulin.
Dr. John szereti amit csinál, nem zavarja, hogy nem lett belőle a közönség kedvence. 1989-ben Grammy-díjat kapott Rick Lee Jones-szal készített felvételéért, majd a kilencvenes években további két zenei "Oscart" gyűjtött be. Ugyanebben az időszakban is szorgalmasan folytatta a lemezek készítését, az utóbbi években Parlophone kiadónál. Duke Elegant címmel a két évvel ezelőtt megjelent lemezével Ellington előtt tisztelgett. Tavaly ilyenkor Creole Moon címmel dobott piacra egy olyan CD-t, melyen a New Orleans-i rhythm and blues világába kalauzol el bennünket. (Kovács Miklós)
Igazi neve - ahogyan senki sem hívja, következésképpen így fel sem ismerik - Malcolm John Rebenack. "Rendes" nevén - Dr. John - azonban évtizedek óta a fehér blues és a rock legnagyobb sztárjaival emlegetik együtt, még ha ő maga nem is lett az. New Orleansban született 1940. november 21-én (12-ét is emlegetik). Apja is zenész volt, bár jobbára megmaradt klubkeretek között. Fia már a negyvenes évek végén apja klubjában sündörgött. Az öreg a blueshoz vonzódott elsősorban, de játszott sok minden mást is, hillbillyt, gospelt és dzsesszt, amire kérték.
Tetszett a cikk?



